Más tanácsok és elvek (120)

2. Isteni erények

Az istenfélelem

120. Még ha az embernek minden dolga jól menne is; még ha, mint mondani szokás, csak száját kellene kinyitnia, hogy minden megkapjon, azért mégis csak jobb aggódnia, mintsem örömnek engednie át magát, mert ez utóbbiban több az alkalom, hogy elfelejti Istent s nagyobb a veszély, hogy megsérti Őt.

Más tanácsok és elvek (112-119)

2. Az isteni erények

A remény

112. Ami megindítja és legyőzi Istent, az a sziklaszilárd remény. Azért is, hogy a lélek elérje a szeretetben való egyesülést, csupán csak az Istenbe vetett reménnyel kell haladnia, mert enélkül semmit sem ér el.

113. Az Istenbe vetett eleven remény olyan bátorságot ad a léleknek s oly magasra emeli az örök élet dolgaihoz, hogy ahhoz képest, amit ott remél, az egész világ olyannak tűnik fel előtte, - aminthogy valóban olyan is- mint amely teljesen száraz, fonnyadt, halott és értéktelen.

114. A remény által a lélek kivetkőzik e világ minden öltözeteiből és ruháiból s elveti azokat magától. Szíve semmihez sem tapad; nem kíván semmit abból, amije van vagy amije még lehet e világon; úgy él tovább csupán az örök élet reményébe öltözve.

115. Az eleven remény által Isten annyira a világ felé emeli az ember szívét s annyira kiszabadítja azt annak csapdáiból, hogy nemcsak nem képes őket érinteni és kívánni, hanem még csak nézni se tudja őket.

116. Keltsen magában őszinte vágyat az után, hogy Ő Szent Felsége adja meg önnek mindazt, ami még hiányzik az Ő tiszteletére és dicsőségére.

117. Viseltessél Isten iránt állandóan bizalommal; becsüld magadban és testvéreidben azt, amit Isten becsül, vagyis a szellemi kincseket.

118. Minél többet akar Isten adni, annál nagyobb vágyakat kelt, míg végre egészen kiüresülünk, hogy kincsekkel telíthessenek bennünket.

119. Annyira tetszik Istennek az a remény, amellyel a lélek folyton reá tekint anélkül, hogy másfelé fordítaná szemét, hogy -ami való igaz- annyit fog elérni, amennyit remél.

Más tanácsok és elvek (109-111)

109.Az a lélek, mely kinyilatkoztatásokra törekszik, legalábbis bocsánatos bűnt követ el. Aki neki ilyesmit parancsol vagy ebbeli eljárását helyesli, szintén vétkezik, bármilyen jószándék vezesse is. Mert ilyesmire semmi szükség nincs. Hiszen van természetes eszünk és van evangéliumi törvényünk, amelynek alapján mindig eligazodhatunk.

110.Az a lélek, amely Istentől kinyilatkoztatásokat vár, csökkenti magában a hithez való igazodás tökéletességét. Kaput nyit az ördögnek, aki majd orránál fogva vezeti ilyenekkel, mert hiszen ő ügyesen tudja a kinyilatkoztatásokat utánozni és jóknak feltüntetni.

111.A szenteknek bölcsességge az, hogy akaratukat erősen tudják Istenre irányítani s tökéletesen gyakorolják törvényét és az ő szent tanácsait.

Más tanácsok és elvek (106-108)

106.Aki a mi időnkben akarna Istentől valamit kérdezni vagy valami látomás és kinyilatkoztatás után áhítoznék, az megsértené Istent, éspedig azzal, hogy nem függeszti szemeit Krisztusra. Az Úristen ugyanis azt felehetné neki: “Íme, ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik; őt hallgassátok és ne keressetek újfajta oktatásokat. Mert hiszen Én általa kimondottam és kinyilatkoztattam mindazt, amit csak tudni kívánhattok, s nektek adtam őt, hogy legyen testvéretek, mesteretek, társatok, váltságdíjatok és jutalmatok.”

107.Nekünk mindenben Krisztus és az Egyház tanításához kell igazodnunk s ezúton kell eloszlatnunk tudatlanságunkat és szellemi gyöngeségeinket. Ezen az úton mindenre találunk bőségesen orvosságot. Ami ezen felül van s ami ettől az eljárástól eltér, az nem csupán kíváncsiskodás, hanem nagy vakmerőség is.

108.Nem szabad a természetfeletti közlésből semmi olyant elhinnünk, ami nincs tökéletes összhangban Krisztusnak és az közegeinek tanításával.

Más tanácsok és elvek (105)

105.Megrendítő dolog, aminek napjainkban tanúi vagyunk, hogy lépten nyomon akad lélek, amelyben bár sok, ha van benne négy fillér ára szemlélődés, mihelyt szavakat hall áhítatban merülésekor, azonnal Isten szavainak kereszteli. Mivel pedig szentül meg van arról győződve, hogy ez való tény, minduntalan így beszél: “Isten azt mondta nekem”, “Isten ezt felelte nekem”, pedig szó sincs róla; hanem ők maguk beszélnek így magukban s csupán a vágyuk hitegeti őket.

Más tanácsok és elvek (102-104)

102.A legnagyobb összeszedettség, amellyel a lélek bírhat, a hit, amelyben a Szentlélek világítja meg. Mert minél tisztább és ragyogóbb a lélek az eleven hit tökéletességében, annál több benne az Isten által beléje öntött szeretet és annál bővebben részesül természetfölötti megvilágosításokban és ajándékokban.

103.Egyike a legfelségesebb kegyelmeknek, amelyekben az Úristen a lelket, ha nem is állandóan, de mégis olykor-olykor részesíteni szokta, az, hogy egy bizonyos világos és magasztos értést és érzést ad neki Istenre vonatkozólag, melyből világos lesz előtte, mennyire lehetetlen Őt egyáltalában érteni és érezni.

104.Ha a lélek Isten felé haladtában valamelyik egyéni ízléséhez, felfogásához és érzéséhez ragaszkodik, annak ellenére, hogy mindez annyira silány dolog és oly messze áll Istentől: könnyen tévedésbe esik vagy fennakad; azért, mert nem marad meg a vak hitben, holott ez az ő igazi vezetője.

Más tanácsok és elvek (99 - 101)

 99.Mivel egészen bizonyos, hogy ezen élet folyamán jobban megismerjük Isten abból, ami Ő nem, mint abból, ami: szükségképpen úgy kell a léleknek feléje haladnia, hogy maradéktalanul megtagadja a reá vonatkozó minden felfogásait, mind a természeteseket, mind a természetfölöttieket.

100.A természetfölötti dolgoknak minden fogalma és ismerete együttesen nem képes annyira felszítani Isten szeretetét, mint amennyire megteszi ezt a hitnek legkisebb ténye, melyet az ember mindezektől mentesen gyakorol.

101.Miként a természetes létrejövésben nem lehetséges az alanynak új alakot adni, amíg csak meg nem szüntetjük benne az ellenkező alakot, mely amazt akadályozza, éppen úgy, ameddig a lélek aláveti magát az érzéki és állati szellemnek, nem hatolhat beléje a tiszta szellemi szellem.