Más tanácsok és elvek (252-260)

Tulajdonságok

252. A tehetségek és az érzékek ne merüljenek bele teljesen a dolgokba, hanem belőlük csupán annyi, amennyire feltétlenül szükség van. A többit hagyjuk szabadon Isten számára.

253. Forduljon Isten felé szerető odafigyeléssel anélkül, hogy bármi különöset kívánna róla megtudni.

254. Igyekezzék mindig úgy lenni, hogy a dolgok semmit se számítsanak önnek, sem pedig ön azoknak, hanem a mindenről való megfeledkezésben maradjon lelki összeszedettségben Jegyesével együtt.

255. Ne jártassa lelkét máson, mint Istenen; vesse el magától a dolgokra való odafigyelést s akkor béke és összeszedettség fog uralkodni szívében.

256. Keressetek olvasva s találni fogtok elmélkedve; kiáltsatok imádkozva s kaput nyitnak nektek a szemlélődéshez.

257. Az igazi áhítat és lelkiség abban nyilvánul, hogy az ember türelmesen és alázatosan kitart az imában s önmagában nem bízva csupán csak Istennek akar kedveskedni.

258. Azok kiáltanak igazában Istenhez, akik olyan dolgokat kérnek Tőle, amelyek a legfenségesebb módon igazak; ilyenek például azok, amelyek az örök üdvösséggel függnek össze.

259. Hogy kieszközölhessük imánkkal, amiket a szívünk óhajt, arra nincs jobb eljárás, mint ha azt kérjük legsürgetőbben, ami Istennek inkább van kedvére; mert akkor nemcsak az üdvösséget adja meg nekünk, melyért imádkozunk, hanem minden egyebet is, még ha nem is kérjük, sőt eszünkbe sem jutna azt kérni.

260. Minden léleknek meg kell értenie, hogy az Úristen nem is segíti őt meg azonnal szükségében, azért meg fogja őt hallgatni alkalmas időben, feltéve, hogy el nem csügged és nem hagyja abba az imát.

Más tanácsok és elvek (247-251)

Az ima gyümölcsei

247. Vonuljon magába, dolgozzék Jegyesének jelenlétében, mert Ő mindig jelen van és jót tesz önnel.

248. Igyekezzék mindig Isten jelenlétében járni, és megőrizni magában azt a tisztaságot, melyre Isten tanítja.

249. Az ima által elűzi az ember a lelki szárazságot, növeli az áhítatát, lelke pedig belsőleg gyakorolja az erényeket.

250. Nem nézni másnak tökéletlenségeit, megőrizni a hallgatást, állandó együttlétben maradni Istennel: ezek kiirtják a léleknek nagy tökéletlenségeit és nagy erényeknek teszi birtokosává.

251.Ha az imát Istennek egyszerű és tiszta megértésében végezzük, akkor az igen rövid a lélek számára, még ha hosszú ideig tart is. Ez az a rövid ima, melyről azt mondják, hogy áthat az egeken.

Más tanácsok és elvek (244-246)

Az ima szükségessége

244. Sohase engedje szívét elszórakozni még egy Hiszekegy tartamára se.

245. Ima nélkül a lélek nem lesz képes megküzdeni az ördög hatalmával, s az ő ármányait nem fogja átlátni alázatosság és önmegtagadás nélkül. Mert Isten fegyverei Krisztusnak imája és keresztje.

246. Minden szükségleteinkben, bajainkban és nehézségeinkben nincs jobb és biztosabb orvosságunk, mint az ima és az a remény, hogy Isten majd megsegít, olyan úton-módon, amint azt Ő jónak látja.

Más tanácsok és elvek (242-243)

Vallásosság. Ima

242. Nem dicsőíthetjük Istent jobban, mint ha az evangélium tökéletessége szerint szolgálunk neki. Ami ezenkívül van, az értéktelen és haszontalan az ember számára.

243. Az embernek egyetlen gondolata többet ér, mint az egész világ s éppen azért egyedül Isten méltó rá és Őneki tartozunk vele. Minden gondolatot, mely nem szolgál Isten dicsőségére, az ember Őtőle lopja el.

Más tanácsok és elvek (235-241)

A lelkivezető

235. Bármilyen magas színvonalú legyen maga a tanítás; bármilyen ragyogó az ékesszólás s akármilyen felséges a stílus melybe öltöztetve van, rendes körülmények között nem lesz több hatása, mint a lelkiség abban, aki előadja.

236. A jó stílus, a taglejtés, a mély tartalom, a szép nyelvezet, ha jó lelkület kíséri, nagy hatást ér el; ellenben lelkület híján semmi vagy igen kevés meleget ád az akaratnak, hanem csupán élvezetet és örömet az érzékeknek és az értelemnek.

237. Isten haragot tart azokkal, akik tanítják törvényét anélkül, hogy megtartanák; jó szellemet hirdetnek anélkül, hogy bennük megvolna.

238. A tökéletesség útjának legfelsőbb szakasza, sőt még a középső része számára is alig található olyan tökéletes vezető, akiben megvolna minden kellék, mert kell, hogy bölcs legyen, tapintatos és tapasztalt.

239. Bár a lelki vezetésnek alapkelléke a tudás és a tapintatosság, ha hiányzik a tapasztalat, nem fogják tudni oda irányítani a lelket, amerre Isten vezeti, sőt hátráltatni fogják, főleg ha holmi csigatempójú módszereket alkalmaznak, melyeket könyvekből olvasnak ki.

240. Aki vakmerően teszi ki magát a tévedés veszedelmének, holott, mint mindenkinek, a saját hivatalában kötelessége volna a helyeset eltalálni, nem viszi el büntetlenül, hanem az okozott kár arányában lakolni fog, mert Isten ügyeit, amilyen például a lelkivezetés, nagy óvatossággal és meggondolással kell intézni.

241. Ki lesz arra képes, hogy mint Szent Pál, mindenkinek mindene legyen, hogy mindenkit megnyerjen? Ki ismeri mindazokat az utakat, amelyeken Isten vezeti a lelkeket? Mert hiszen ezek az utak annyira különbözők, hogy alig akad lélek, akinek útja csak felerészben egyeznék meg egy másikkal.

Más tanácsok és elvek (231-234)

A lelkivezető

231. Ne akárki vállalkozzék a lelkek vezetésére, mert igen nagy következményeket von maga után az, hogy valaki ebben a fontos dologban eltalálja-e a helyeset vagy pedig téved.

232. Ha a lélek előre akar haladni és nem visszafelé menni, akkor nézze meg, hogy kire bízza magát. Mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, amilyen az apa, olyan a fiú.

233. A mesternek érzelmei és hajlamai könnyen ráragadnak a tanítványra.

234. A lelkivezetőnek főgondja legyen fékezni tanítványaiban minden vágyat, megfosztottságban tartva őket attól, ami után vágyódtak, hogy ilymódon megszabaduljanak ettől a nagy nyomorúságtól.

Más tanácsok és elvek (227-230)

A lelkivezető

227. Nem azt mondta Krisztus az evangéliumban, hogy ahol egy van egyedül, ott vagyok Én is, hanem azt, hogy legalább ketten legyenek; így akarta velünk megértetni, hogy senki a maga esze után indulva ne higgyen és ne bízzék az állítólag Istentől kapott dolgokban, hacsak előzőleg ki nem kérte az Anyaszentegyháznak, illetve az ő papjainak tanácsát és vezetését.

228. Jaj az egyedülállónak! -mondja a Szentlélek. Azért van szüksége a léleknek vezetőre és mesterre, mert ketten könnyebben tudnak ellenállni az ördögnek, ha összefognak az igazság megértésére és megtevésére.

229. Isten a legnagyobb fokban helyesli, hogy minden ember egy más ember vezetésére bízza magát. Hiszen még ha valamit természetfölötti módon közöl is az emberrel, elvárja, hogy ne adjon az ilyen kinyilatkoztatásnak teljes hitelt mindaddig, amíg az át nem megy az emberi szájnak ezen a bölcsesség-vezetéken.

230. Mikor az Úristen valamely léleknek kinyilatkoztatást ad, arra indítja, hogy közölje azt az Ő szolgájával, aki az Ő személyét képviseli.

Más tanácsok és elvek (220-226)

Az angyalok

220. Az angyalok a mi pásztoraink, mert nemcsak elviszik a mi üzeneteinket Istenhez, hanem Istenéit is elhozzák lelkünkhöz s terelgetik ez utóbbit Istennek édes sugallatai és közlései révén. Továbbá, mint afféle jó pásztorok, őriznek bennünket és megvédenek a farkasoktól, vagyis a rossz szellemektől.

221. Az angyalok az ő titkos sugallataikkal a lélekbe magasabb istenismeretet öntenek, s így növelik benne az istenszeretetet, míg végre össze-vissza sebzi őt a szeretet.

222. Ugyanaz az isteni Bölcsesség, mely az égben megvilágosítja az angyalokat és gyógyítja tudatlanságukat, ugyanaz világosítja meg az embereket is a földön, megtisztítja őket tévedéseiktől és tökéletlenségeiktől. Mert ez a bölcsesség Istentől eredve végigárad az angyali karokon a legfelsőbbektől a legutolsókig és róluk végül az emberekre terjed.

223. Isten világossága az angyalt mint tiszta és az ilyen beáradásra teljesen felkészült szellemet, megvilágítja és fényessé teszi; míg ellenben az embert, aki tisztátalan és gyönge, rendes körülmények között sötétben, szenvedés és szorongatás kíséretében világosítja meg, úgy, amint a nap is szenvedés kíséretében világítja meg a beteg szemet.

224. Ha az ember végül eléri azt, hogy az isteni szeretet tüzének tisztító hatása folytán át van szellemülve és anyagtalanítva, akkor már az egyesülést és a szeretetteljes megvilágítás beáradását szelíden kapja meg, úgy, mint az angyalok.

225. Mikor az Úristen a jó angyal révén kegyelmeket juttat a léleknek, rendesen megengedi, hogy az ördög ezt megtudja s hogy a maga részéről megtegyen ellene minden telhetőt, amint azt az igazságosság mértéke kívánja. A célja ennek az, hogy a győzelem értékesebb legyen s kísértésben győztes, hű lélek nagyobb jutalomban részesüljön.

226. Fontold meg, hogy mekkora oktalanság s mennyire veszedelmes, sőt végzetes másban találni örömet, mint Isten szolgálatában. Láthatod ugyanis, miként okozta vesztét az angyaloknak az, hogy örömüket találták és tetszelegtek saját szépségükben, mert hiszen e miatt rútultak meg és hullottak a pokolba.

Más tanácsok és elvek (216-219)

5. Az okosság

216. Egyedül haladni Istennel, megtartani a helyes középutat, titokban tartani az Istentől kapott javakat.

217. Semmiféle teremtmény számára nem előnyös, ha túllépi azokat a határokat, melyeket az Úristen az ő természetének megfelelőleg megszabott számára. Mivel pedig Isten az ember viselkedése számára bizonyos természetes és észszerű határokat szabott meg, nem szent és nem illő dolog azok közül kilépni és azt akarni, hogy valamit természetfeletti módon tudjunk meg. Az Úristen nem szereti ezt az eljárást, s ha néha felel, azért teszi, mert tekintettel van az illető lélek gyarlóságára.

218. Nem tudjuk, hogy mi van jobbra és mi fekszik balra, mert hiszen lépten-nyomon rossznak tartjuk a jót, a rosszat pedig jónak véljük. S ha ez így van a mi természetünkből kifolyólag, mi lesz még, ha a mi természetes sötétségünket a vágyak is fokozzák?

219. A vágy, mint ilyen, vak, mert természete, hogy nem hallgat az észre, amely pedig mindig egyenesen vezeti és irányítja a lelket cselekvéseiben. Következőleg a lélek mindannyiszor megvakul, amikor vágyai után indul.

Más tanácsok és elvek (201-215)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Gyöngítik

201. A vágyak olyanok, mint a hajtások, melyek a fa tövéből sarjadzanak és szívják erejét, úgyhogy nem képes annyi gyümölcsöt teremni.

202. Nincs az a súlyos betegség, mely annyira képtelenné tenné a beteget a járásra s úgy eltöltené undorral minden étel iránt, mint amilyen nehézkessé és kedvetlenné teszi a teremtményekre irányuló vágy a lelket az erénygyakorlatra.

203. Sok léleknek azért nincs kedve az erények gyakorlatához, mert nem tiszta és nem Istenre irányuló vágyaik vannak.

204. Miként a viperának kicsinyei, mikor megnőnek anyjuk hasában, megeszik és megölik anyjukat, ők pedig anyjuk élete árán életben maradnak: hasonlóképpen a le nem fékezett vágyak annyira elgyöngítik a lelket, hogy Isten szempontjából megölik azt, s kívülük benne nem marad más élve azért, mert nem előzte s nem ölte meg őket.

205. Amint szükséges a földet felszántani, hogy termést hozzon, mert enélkül csupán gazt terem: hasonlóképpen szükséges a vágyaknak megfékezése, hogy a lélekben tisztaság uralkodjék.

206. Amint egy foknyi hő hiánya elég ahhoz, hogy a fa nem lévén eléggé felmelegítve, ne fogjon tüzet, akként egyetlenegy megmaradt tökéletlenség elegendő ahhoz, hogy a lélek ne legyen képes Istenhez hasonulni.

207. Egyenlőképpen akadályozza a madarat a felrepülésben, ha akár erős sodronnyal, akár a legfinomabb és legvékonyabb fonállal van megkötve, mert amíg csak el nem szakítja ezeket a kötelékeit, addig rab, és nem tud elrepülni. Hasonlóképpen a lélek is, bármilyen csekély vonzalom kösse is az emberi dolgokhoz, addig, amíg az ilyen kötelék fennáll, nem haladhat Isten felé.

208.A léleknek vágya és ragaszkodása olyan szerepet játszik, mint amilyen a remora-é a hajóval szemben, mert bár ez utóbbi igen kicsiny hal, ha egyszer hozzátapad a hajóhoz, oly erősen tartja, hogy az nem képes tovább menni.

209. Ó, ha tudnák a lelki emberek, hogy milyen kincseket és mekkora lelki bőséget veszítenek el azáltal, ha nem szakítják el vágyaikat a gyerekességektől! Mennyire megtalálnák ebben, a manna által jelképezett, egyszerű szellemi táplálékban valamennyi dolognak ízét, ha ők nem akarnának semmi egyebet megízlelni.

210. Nem azért nem találtak meg Izrael fiai a mannában minden ízt és erősítést, mintha az nem lett volna meg benne, hanem azért, mert másra áhítoztak.

211. Egyetlenegy szikra is növeli a tüzet és egyetlenegy tökéletlenség is más tökéletlenségeket von maga után. Azért is sohasem fogunk olyan lelket látni, amelyik ha nem küzdi le egyik vágyát, ne bírna sok más ilyennel, mert ezek abból a hanyagságból nőnek ki, amelyet az elsővel szemben tanúsít.

212. A szántszándékos és teljes odafigyeléssel megtartott vágyak, akármilyen kicsinyek legyenek is, ha állandók és szokásosak, legfőbb akadályai a tökéletességben való haladásban.

213. Bármilyen tökéletlenség, melyhez a lélek ragaszkodik s amely neki szokása, nagyobb akadálya az erényekben való növekedésnek, mintha naponkint sok más, ennél nagyobb tökéletlenségbe esnék, föltéve, hogy ezek nem származnak valami rendes szokásból és rossz tulajdonságból.

214. Hogyan tudsz olyan késlekedve haladni Isten felé, mikor látod, hogy a szíved állandóan Ővele foglalkozhatnék?!

215. Jogosan haragszik meg Isten egyik-másik lélekre, mert miután hatalmas kezével kiragadta őket a világból és a súlyos bűnökre szolgáló alkalmak közül, annyira hanyagok és gondatlanok bizonyos tökéletlenségek kiirtásában. Nem csoda, ha engedi őket, hadd essenek mindig rosszabb és rosszabb vágyakba.

Más tanácsok és elvek (197-200)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Beszennyezik

197. Amilyenek egy szép és tökéletes emberi arcon a korommal húzott vonalak, úgy csúfítják el és szennyezik be a rendetlen vágyak is a lelket, amely pedig magában véve csodaszép és tökéletes képmása Istennek.

198. Aki szurkot érint, mondja a Szentlélek, az szükségképpen beszennyezi magát vele. Márpedig akkor érint az ember szurkot, mikor kitölti valamely teremtményen akaratának rendetlen vágyait.

199. Ha szakszerűen kellene beszélnünk arról, hogy milyen ocsmány és piszkos torzképet csinálnak a rendetlen vágyak a lélekből, nem találnánk olyan pókhálós és férges helyet, sem egyéb csúnyaságot, melyhez azt hasonlíthatnók.

200. Vannak lelkek, akik a sárban fetrengenek, mint bizonyos állatok, s vannak olyanok, akik röpülnek, mint a madarak, s mint azok, a levegőben tisztulnak és szépülnek.

Más tanácsok és elvek (194-196)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Elhomályosítják

      194. Amint a gőzök elhomályosítják a levegőt és nem engedik, hogy a nap süssön, hasonlóképpen a lélek is, ha egyszer vágyainak uralma alá jut, értelmét tekintve el van sötétítve, s nem engedi, hogy akár a természetes észnek, akár Isten természetfeletti bölcsességének napja rásüssön és fényesre világosítsa.
      195. Aki vágyaival táplálkozik, olyan, mint a lepke vagy a hal erős fény közelében: ezekre az a fényforrás úgy hat, mintha sötétség volna, s a hal nem veszi észre a veszedelmet, mely őt a halászok részéről fenyegeti.
      196. Ó, ki tudná azt megmondani, mennyire képtelen a vágyak terhe alatt nyögő lélek az isteni dolgokat olyanoknak látni, amilyenek! Mert ameddig az hályog és homály rajta van az ítélőképesség szemén, mást nem lát, mint ködöt, egyszer ilyen, máskor olyan színűt. Így történik azután, hogy az isteni dolgokat nem istenieknek nézi, azokat pedig, melyeknek semmi közük Istenhez, istenieknek.

Más tanácsok és elvek (192-193)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Kínozzák

192. Amiként megkínozzák azt, aki ellenségeinek kezébe kerül, hasonlóképpen kínlódik és gyötrődik a lélek is, amely engedi, hogy vágyai elragadják.

193. Amiként kínlódik és gyötrődik az az ember, aki ruhátlanul fekszik rá a tövisekre és tüskékre, hasonlóképpen gyötrődik a lélek is, ha saját rendetlen vágyaira fekszik rá, mert azok tövisek módjára sebzik, kínozzák, beléhatolnak és fájdalmat okoznak neki.

Más tanácsok és elvek (187-191)

5. Rendetlen vágyak

187. Ha a lélek rendetlenül szeret valamely teremtményt, olyan alacsony színvonalra süllyed, mint amilyen az a teremtmény van, sőt bizonyos tekintetben még mélyebbre. A szeretet ugyanis nemcsak egyenlőséget hoz létre, hanem még alája is rendeli a szeretőt annak, akit szeret.

188. A szenvedélyekből és vágyakból születnek az összes erények, feltéve, hogy a szenvedélyek és vágyak rendezettek és féken vannak tartva; de ugyancsak azokból származik minden bűn, ha féktelenek.

189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.

190. A teremtmények mindmegannyi morzsák, melyek lehullottak Isten asztaláról, s azért méltán nevezhető ebnek az, aki a teremtményeken élősködik. Az ilyenek méltán maradnak mindig éhesen, mint az ebek, mert a morzsák inkább csak növelik az étvágyat, de nam lakatnak jól.

191. Az érzéki vágyak olyanok, mint holmi nyughatatlan és elégedetlen gyermekek, akik majd ezt, majd azt kérik anyjuktól és sohasem elégesznek meg. Miként a lázbeteg sem érzi magát jól mindaddig, amíg el nem hagyja a láz, mert a szomjúsága, bármennyit iszik is, mindig nő.

Más tanácsok és elvek (184 - 186)

184. Ha a teremtményre irányuló szeretet és gyöngédség tisztára szellemi és Isten szeretetében alapul, akkor növekedtével növekszik az istenszeretet is. Minél többet gondol az ember az illetőre, annál többször jut eszébe Isten, annál jobban örvendezik Istenben. A kettő tehát párhuzamosan növekszik.

185. Ha a teremtmény iránti szeretet érzéki bűnös érzelemből, vagy pusztán természetes hajlamból fakad, minél inkább növekszik, annál inkább hűl ki az istenszeretet. Az ember megfeledkezik Istenről, s lelkifurdalást érez, valahányszor arra a teremtményre gondol.

186. Ami a testből születik, test az, s ami a lélekből születik, lélek az, mondja a mi Megváltónk az ő evangéliumában. Hasonlóképpen az a szeretet, mely érzékiségből fakad, érzékiségbe torkollik, míg ellenben az, melynek szellem a forrása, Isten szellemére vezet és növeli azt. Ebből a különbségből lehet a kétféle szeretet megállapítani.

Más tanácsok és elvek (182-183)

182. Ne utasítson vissze semmi fáradságot, még ha úgy látná is, hogy képtelen megtenni. Találjon önnél mindenki szolgálatkészséget.

183. Senki sem érdemel szeretet, hacsak nem a benne levő erény miatt. Ha pedig ketten ilymódon szeretik egymást, az nagyonis az Úristen kedvére van és nagy lelki szabadsággal történik.

Más tanácsok és elvek (178-181)

178. A bölcsesség a szeretetben, a csendhallgatásban és az önmegtagadásban nyilvánul meg. Nagy bölcsesség tudni hallgatni, szenvedni, nem törődni mások beszédével és tetteivel s nem ítélgetni mások életét.

179. Ne tagadjon meg mástól olyant, amije van, még ha szüksége is volna rá.

180. Ne gondolj rosszat testvéredről, mert az ilyen gondolat megfosztja a szívet tisztaságától.

181. Ne hallgasd meg mások hibáinak tárgyalását. Ha valaki előtted panaszkodnék másra, szép alázatosan megmondhatod neki, hogy ne mondjon neked erről semmit.

Más tanácsok és elvek (174-177)

174. Minden képzelhető helyzetben, bármennyire kellemetlen legyen is, inkább kell örülnünk, mint szomorkodnunk, nehogy elveszítsük a nagyobb jót, vagyis a léleknek békéjét és nyugalmát.

175. Még ha minden összedőlne is és minden dolgunk visszafelé sülne is el, nincs célja annak, hogy búsuljunk, mert hiszen ezen búsulás által inkább rosszabbítjuk a helyzetet, mintsem javítanók.

176. Ha mindent békés egykedvűséggel viselünk el, azzal nemcsak igen sok előnyt biztosítunk a lelkünknek, hanem még jobb helyzetben is vagyunk a kellemetlenségekkel szemben, amennyiben biztosabban tudjuk a nehézségeket megítélni s könnyebben találjuk meg a megfelelő kiutat.

177. Az ég állandó és nincs változásnak alávetve. Hasonlóképpen a mennyei természetű lelkek is állandók s nem hoznak létre érzéki vágyakat vagy másvalamit, mert a maguk módja szerint hasonlók Istenhez, aki sohasem változik.

Más tanácsok és elvek (172-173)

172. A nyughatatlan és zavart lélek, amely nem gyökerezett bele az érzéki vágyak fékezésébe, mint ilyen nem képes a szellemi kincs befogadására. Mert az a csupán a mérsékelt és békességes lélekbe áramlik.

173. Igyekezzék szívét békességben megőrizni; ne engedje, hogy azt bármi világi siker kimozdítsa egyensúlyából: gondolja meg, hogy minden elmúlik.

Más tanácsok és elvek (169-171)

169. Ha őrködünk a lélek kapui, az érzékek felett, sokat megőrzünk és növeljük lelkünk nyugalmát és tisztaságát.

170. Az ember sohasem vesztené el békéjét, ha felejtené ismereteit, nem foglalkoznék gondolataival és ha, amennyiben nehézség nélkül lehet, elkerülné, hogy halljon, lásson és beszéljen másokkal.

171. Ha el vannak felejtve az összes teremtett dolgok, nincs, ami zavarja a békét, sem pedig, ami megmozgassa az érzéki vágyakat, melyek azt nyugtalanítják. Mert amint a közmondás tartja, amit a szem nem lát, a szív nem kívánja.

Más tanácsok és elvek (167-168)

167. A tisztaszívűnek minden, mind a magasztos, mind az alacsony dolog, hasznára van s még tisztábbá teszi őt, aminthogy a tisztátalan mind az egyikből, mind a másikból, a saját tisztátalansága folytán csak rosszat merít.

168. A tisztaszívű minden dologban Istenre való, örvendetes, szűzies, tiszta, szellemi, vidám és szeretet-teljes emlékeztetést talál.

Más tanácsok és elvek (165-166)

165. Az, aki a legtisztább szeretetből dolgozik Istenért, nemcsak nem törődik azzal, hogy látják-e munkáját az emberek, hanem még csak nem is azért teszi, hogy maga Isten tudjon róla. Ha tehát lehetséges volna, hogy Isten nem venne tudomást munkájáról, ő ezen tudatban sem szűnnék meg Őneki ugyanúgy szolgálni, ugyanazzal a jókedvvel és tiszta szeretettel.

166. Igen nagyon fontos dolog nagyon gyakorolni a szeretet, hogy a lélek, ha ebben egyszer eljutott a legfelsőbb fokig és a tökéletességig, ne maradjon soká ebben az életben, vagy a másikban anélkül, hogy szemlélhetné Isten arculatát.

Más tanácsok és elvek (164)

164. Ha a léleknek csak némi sejtelme volna Isten szépségéről, nemcsak egy halált fogadna szívesen azért, hogy lássa, hanem kész volna ezer kínos halált elszenvedni még azért is, hogy csak egyetlen pillanatig szemlélhesse.

Más tanácsok és elvek (161-163)

161. A szív tisztasága nem jelent kevesebbet, mint Isten szeretetét és kegyelmét, s éppen ezért mondja a mi Megváltónk a tisztaszívűeket boldogoknak, vagyis másszóval szeretőknek, mert a boldogságot nem adják kevesebbért, mint csakis szeretetért.

162. Aki Istent igazán szereti, az nem szégyenli a világ előtt azt, amit Istenért tesz, s nem is rejtegeti pironkodva, még ha tetteit az egész világ is elítélné.

163. Aki igazán szereti Istent, nyereségnek és jutalomnak tekinti, ha Istenért mindent, még önmagát is elveszíti.

Más tanácsok és elvek (158-160)

158. Az a lélek, amely Istenért igyekszik mindenről lemondani; azonnal fénybe borul és Istenhez hasonul; olyannyira, hogy olyanná lesz, mintha maga Isten volna, s meg van neki mindene, amivel maga Isten bír.

159. Az Istennel egyesült lélektől az ördög úgy fél, mint magától Istentől.

160. A szeretetben egyesült léleknek még csak önkénytelen indulatai sincsenek.

Más tanácsok és elvek (154-157)

154. Isten tökéletes szeretete nem képzelhető el Istennek és önmagunknak ismerete nélkül.

155. A tökéletes szeretetnek az a sajátsága, hogy semmit sem kíván és semmit sem tart meg magának, hanem mindent kedvesének ad. Ha tehát ez meg van az alacsony színvonalú szeretetben, mennyivel meg kell lennie az Isten irántiban?

156. Isten régi barátai csoda, ha hibáznak Isten ellen, mert felette állnak mindennek, amit megkívánhatnának.

157. Az igazi szeretet egyenlően fogadja az előnyöset és a hátrányosat, s mindkettő egyenlően szolgál örömére és hangolja jókedvre.

Más tanácsok és elvek (152-153)

152. A szeretetben haladó lélek se nem fárad, se nem fáraszt.

153. Fontolja meg ezt a végtelen bölcsességet és ezt a rejtett titkot: milyen béke, milyen szeretet és milyen csend uralkodik abban az isteni kebelben; milyen magasztos tudományt tanít ott az Úr; mik azok az anagogikus aktusok, más néven röpimák, melyek annyira lángra gyújtják a szívet.

Más tanácsok és elvek (148-151)

148. Ha valaki Isten miatt szenved, az annak a jele, hogy odaadta magát Istennek és szereti Őt.

149. Az a lélek, mely lelki szárazságok és vigasztalanságok közepette nem szűnik meg Istenre figyelni és Őneki gondosan szolgálni s amellett attól fél és az fáj neki, hogy nem teszi meg Ővele szemben amúgy igazában a kötelességét, igen kellemes áldozatot mutat be Istennek.

150. Ha a lélek Istent amúgy igazában szereti, akkor Isten igen könnyen meghallgatja ennek az Ő kedvesének kérését.

151. A szeretetben a lélek támaszt lel ellenségével, a testtel szemben, mert ahol megvan az igazi istenszeretet, oda nem hatol be az embernek önmaga és saját dolgai iránti szeretete.

Más tanácsok és elvek (146-147)

146. Amiként az illatos fűszerek szabadon hagyva elvesztik zamatukat és erős illatukat, hasonlóképpen a lélek is elveszíti melegét és elevenségét az erénygyakorlatokban, hacsak nem marad összeszedett az egyetlen, Istenre irányuló szeretetben.

147. Nem jár sötétben az, aki Istenen kívül nem keres mást, ha mégolyan fénytelennek és szegénynek érezné is magát a saját értékelésében.

Más tanácsok és elvek (143-145)

143. Annyira uralkodik mind a lelki emberekben, mind a többiekben az önakarathoz való ragaszkodás és a saját tetteikben való gyönyörködés, hogy alig akad egy olyan, aki tisztára csak Istenért dolgoznék anélkül, hogy bármiképpen nézne saját érdekére, a vigasztalásra, az örömre vagy bármi másra.

144. Vannak lelkek, akik Istent Jegyesüknek és szerelmesüknek nevezik, pedig nem igazán vannak Ővele úgy, mert nem adják neki egészen oda a szívüket.

145. Hogy az ember egész boldogságát Istenben találja, ahhoz szükséges, hogy a lelkülete hajlandó legyen egyedül Ővele beérni.Mert még ha az égben is volna már a lélek, akkor sem lenne megelégedve, hacsak nem irányítaná egész akaratát Isten szeretésére. Így járunk Istennel szemben mi is, ha a szívünkben megtűrünk valami más tárgyra irányuló vonzalmat.

Más tanácsok és elvek (141-142)

141. Sokan vannak, akik Istennél vigasztalást és lelki örömet keresnek és kívánják, hogy Ő isteni Felsége adja meg nekik kegyelmeit és ajándékait; ellenben annál csekélyebb azoknak száma, akik kedvében igyekeznek járni és a magukéból akarnak neki valamit adni, nem törődve saját érdekükkel.

142. Vannak lelki emberek, akik nagyon előrehaladottaknak tartják magukat az erényekben, pedig kevés van közöttük, aki elérné a teljes elszántságot arra nézve, hogy mindig helyesen cselekszik; ez pedig azért van így, mert nem jut annyira, hogy egyik-másik pontban ne befolyásolná őt a világ vagy a saját természete s ne nézné azt, hogy mit szólnak hozzá mások s milyen színben tűnik majd fel a többiek szemében; egyszóval nem cselekszik tökéletesen és egyes-egyedül Krisztusért.

Más tanácsok és elvek (139-140)

139. Ha az ember önmagát keresi Istenben, akkor Isten ajándékaira és vigasztalásaira áhítozik; ez pedig ellentétben van az Isten iránti tiszta szeretettel.

140. Nagy hiba inkább törekedni Isten kincseire, mint magára Istenre, az imára és lemondásra.

Más tanácsok és elvek (136-138)

136. Nagyon bosszantják Ő Szent Felségét azok, akik a szellem táplálékára áhítozva nem elégszenek meg csupán Istennel, hanem bele akarják keverni a más dolgokra irányuló vágyat és szeretetet.

137. Aki Istennel egyidőben más dolgot is akar szeretni, az kevésbé veszi Istent, mert hiszen Istennel egy mérlegre helyezi azt, ami végtelenül távol van tőle.

138. Amiként a beteg embernek nincs ereje a munkához, akként az istenszeretetben lanyha lélek is gyönge a tökéletes erények gyakorlatához.

Más tanácsok és elvek (134-135)

134. Az új és még nem tökéletes istenszeretők olyanok mint az újbor; könnyen elromlanak mindaddig, amíg le nem ülepedik bennük a tökéletlenségek seprője és be nem végződik az érzéki részben a durva örömök és szenvedélyek kiforrása.

135. A szenvedélyek addig uralkodnak a lélekben és lázonganak ellene, ameddig az akarat nem elég erős Istenben és függésben van a teremtményektől. Mert amíg ez az állapot tart, az ember könnyen örül olyan dolgoknak, melyeknek nem érdemes örülni; remél olyanokat, melyeknek semmi hasznuk; búsul olyasmi miatt, aminek talán örülnie kellene s fél olyasmitől, amitől nem érdemes félni.

Más tanácsok és elvek (129-132)

129. Ami jóság bennünk van, azt kölcsön kaptuk; az Istené; Isten eszközli és működése Istenre irányul.

130. Többet gyűjthetünk Isten kincseivel egy óra alatt, mint a mieinkkel egész életünk folyamán.

131. Bizonyos tekintetben nagyobb dolgot tesz Isten a lélekkel, mikor megtisztítja a rendetlen hajlamoktól, mint amikor a semmiből teremti. Mert a “semmi” nem áll ellen Ő Szent Felségének, míg ellenben a teremtményekre irányuló hajlam igen.

132. Istennek az a célja velünk, hogy bennünket istenekké tegyen részesedés útján, amiként ő Isten természeténél fogva. Úgy, amint a tűz is mindent tűzzé változtat.

Más tanácsok és elvek (128)

128. Fékezd nagyon a nyelvedet és a képzeletedet s irányítsd szeretetedet állandóan Istenre, akkor az isteni szellem nagyon meg fog benned melegedni. Olvassuk el gyakran ezt a pontot.

Más tanácsok és elvek (124-127)

124.Önmagunkban keresni Istent annyit tesz, mint Isten kedvéért meglenni minden vigasztalás nélkül. Hajlamosnak lenni arra, hogy mindenben a legkellemetlenebbet válasszuk mind az isteni, mind a világi dolgok terén: ez az istenszeretet.

125.Arról lehet megismerni, vajon amúgy igazában szereti-e a lélek Istent, hogy semmivel sem elégszik meg, ami kevesebb Istennél.

126.A hajzat, amelyet gyakran fésülnek, fényes és akárhányszor csak fésülni akarják, könnyen fésülhető. Hasonló képpen a lélek is mely gyakran vizsgálja gondolatait, szavait és cselekedeteit -melyek az ő hajszálai- és minden dolgát Isten iránti szeretetből végzi, nagyon fényes hajzattal fog bírni. A Jegyes majd nézi kedvesének nyakát; az el fogja őt ragadtatni; meg fogja őt sebezni kedvesének egyik szeme, vagyis a tiszta szándék, mellyel minden dolgát végzi.

127.A hajat a fej tetejétől kezdve lefelé kell fésülni, ha azt akarjuk, hogy fényes legyen; hasonlóképpen minden cselekedetünket a legmagasabbról, vagyis Isten szeretetéből kell kezdenünk, ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen és fényes.

Más tanácsok és elvek (121-123)

2. Az isteni erények

A szeretet

121.A lélek ereje tehetségeiben, szenvedélyeiben és vágyaiban nyilvánul meg. Ha tehát a lélek mindezeket Istenre irányítja és elfordítja mindentől, ami nem Isten, akkor a lélek egész erejét Isten számára tartogatja s szereti Istent egész erejéből, úgy, amint azt maga az Úr parancsolja.

122.A szeretet olyasféle, mint valami csodaszép színes ruha, mely nem csupán a hit fehérének kölcsönöz kedvességet, szépséget és elevenséget, hanem a többi erénynek is, mert szeretet nélkül egy erény sem tetszik Istennek.

123.A szeretet nem abban nyilvánul, hogy az emberben nagy érzelmek támadnak, hanem abban, hogy mindenről lemond és szenved Kedveséért, Istenért.