Más tanácsok és elvek (220-226)

Az angyalok

220. Az angyalok a mi pásztoraink, mert nemcsak elviszik a mi üzeneteinket Istenhez, hanem Istenéit is elhozzák lelkünkhöz s terelgetik ez utóbbit Istennek édes sugallatai és közlései révén. Továbbá, mint afféle jó pásztorok, őriznek bennünket és megvédenek a farkasoktól, vagyis a rossz szellemektől.

221. Az angyalok az ő titkos sugallataikkal a lélekbe magasabb istenismeretet öntenek, s így növelik benne az istenszeretetet, míg végre össze-vissza sebzi őt a szeretet.

222. Ugyanaz az isteni Bölcsesség, mely az égben megvilágosítja az angyalokat és gyógyítja tudatlanságukat, ugyanaz világosítja meg az embereket is a földön, megtisztítja őket tévedéseiktől és tökéletlenségeiktől. Mert ez a bölcsesség Istentől eredve végigárad az angyali karokon a legfelsőbbektől a legutolsókig és róluk végül az emberekre terjed.

223. Isten világossága az angyalt mint tiszta és az ilyen beáradásra teljesen felkészült szellemet, megvilágítja és fényessé teszi; míg ellenben az embert, aki tisztátalan és gyönge, rendes körülmények között sötétben, szenvedés és szorongatás kíséretében világosítja meg, úgy, amint a nap is szenvedés kíséretében világítja meg a beteg szemet.

224. Ha az ember végül eléri azt, hogy az isteni szeretet tüzének tisztító hatása folytán át van szellemülve és anyagtalanítva, akkor már az egyesülést és a szeretetteljes megvilágítás beáradását szelíden kapja meg, úgy, mint az angyalok.

225. Mikor az Úristen a jó angyal révén kegyelmeket juttat a léleknek, rendesen megengedi, hogy az ördög ezt megtudja s hogy a maga részéről megtegyen ellene minden telhetőt, amint azt az igazságosság mértéke kívánja. A célja ennek az, hogy a győzelem értékesebb legyen s kísértésben győztes, hű lélek nagyobb jutalomban részesüljön.

226. Fontold meg, hogy mekkora oktalanság s mennyire veszedelmes, sőt végzetes másban találni örömet, mint Isten szolgálatában. Láthatod ugyanis, miként okozta vesztét az angyaloknak az, hogy örömüket találták és tetszelegtek saját szépségükben, mert hiszen e miatt rútultak meg és hullottak a pokolba.

Más tanácsok és elvek (216-219)

5. Az okosság

216. Egyedül haladni Istennel, megtartani a helyes középutat, titokban tartani az Istentől kapott javakat.

217. Semmiféle teremtmény számára nem előnyös, ha túllépi azokat a határokat, melyeket az Úristen az ő természetének megfelelőleg megszabott számára. Mivel pedig Isten az ember viselkedése számára bizonyos természetes és észszerű határokat szabott meg, nem szent és nem illő dolog azok közül kilépni és azt akarni, hogy valamit természetfeletti módon tudjunk meg. Az Úristen nem szereti ezt az eljárást, s ha néha felel, azért teszi, mert tekintettel van az illető lélek gyarlóságára.

218. Nem tudjuk, hogy mi van jobbra és mi fekszik balra, mert hiszen lépten-nyomon rossznak tartjuk a jót, a rosszat pedig jónak véljük. S ha ez így van a mi természetünkből kifolyólag, mi lesz még, ha a mi természetes sötétségünket a vágyak is fokozzák?

219. A vágy, mint ilyen, vak, mert természete, hogy nem hallgat az észre, amely pedig mindig egyenesen vezeti és irányítja a lelket cselekvéseiben. Következőleg a lélek mindannyiszor megvakul, amikor vágyai után indul.