Az imának indítóokai
261. Ha az akarat olyankor, amikor neki az érzéki benyomások élvezetet okoznak, azonnal Istenhez emelkedik Őt évezi, s ha ez őt imára indítja, akkor nem kell kerülnie ezeket az élvezeteket. Ellenkezőleg felhasználhatja, sőt használja is fel őket az ilyen szent gyakorlatra, mert hiszen ilyenkor szolgálják az érzéki dolgok azt a célt, amelyre Isten teremtette őket, tudniillik, hogy általuk szeressük és megismerjük Őt.
262. Akinek érzéki része valamennyi érzéki dologra vonatkozólag meg van tisztítva és alá van vetve a szellemnek, az az első indulattól kezdve örömet talál az Istenre való élvezetes rágondolásban és a szemlélődésben.
263. Tekintve, hogy a józan bölcselet tanítása szerint minden lény olyan életet él, amilyen a lényege, világos, hogy az, akinek lényege szellemi s akinél az állati élet meg van fékezve, akadálytalanul fog mindenestől Isten felé haladni.
264. Az áhítatos ember főleg a láthatatlanra irányítja akaratát; kevés képre van szüksége s keveset használ. S ez utóbbiak közül is azokat szereti, melyekben inkább érvényesül az isteni elem, mint az emberi; amelyekben nem ezen, hanem a másvilágnak vonásai és értékei tükröződnek vissza, hasonlóan az ő lelkéhez.
265. A képekben legelsősorban az áhítatot és a hitet kell nézni, mert ha ez nincs meg, akkor nem elég a kép. Hiszen ugyancsak eleven kép volt a mi Megváltónk evilági életében, s mindamellett azok, akikben nem volt meg a hit, bármennyit érintkeztek is vele és látták csodálatos tetteit, mindebből semmi hasznot sem merítettek.
