Tuesday, October 4, 2011

Más tanácsok és elvek (307-321)

A hallgatás
307. Az Atya egy szót mondott, s ez az Ő Fia volt. Ezt ő mindig örök csendben mondja, s a léleknek azt csendben kell meghallania.
308. Beszéljen keveset, és kérdezetlenül ne avatkozzék semmibe.
309. Ne panaszkodjék senkire; ne kérdezzen semmit, s ha mégis szükséges volna kérdezni, tegye kevés szóval. 310. Ne mondjon ellent. Semmi esetre se ejtsen ki szavakat, melyek nem őszinték.
311. Amit mond, az olyan legyen, hogy a miatt senki se sértődhessék meg, s olyan dolog, amelyet bátran megtudhat mindenki anélkül, hogy az önnek kellemetlenséget okozna.
312. Kössön egybe lelki nyugalmat az Istenre való szerető odafigyeléssel, s mikor beszélnie kell, tegye azt ugyanezen lelki nyugalommal.
313. Hallgassa el, amit esetleg az Úristen mond önnek s tartsa észben a Szentírás azon mondását: „Az én titkom az enyém.” (Iz. 24, 16.)
314. Gondolják meg, hogy önmaguk ellenségeinek kell lenniük és haladjanak a tökéletesség szent szigorának útján. Értsék meg, hogy Isten terhükre írja minden szavukat, amelyet az engedelmességre való tekintet nélkül ejtenek ki.
315. Többet érintkezni az emberekkel, mint amennyi föltétlenül szükséges, az senkinek se válik javára, ha mégakkora szent volna is.
316. Lehetetlen a tökéletességben előrehaladni másképpen, mint teljes hallgatásba burkolódzva, dolgozva és szenvedve.
317. Az erények terén való haladás tekintetében az a fontos, hogy tudjunk hallgatni és cselekedni. Mert a beszéd elszórakoztat, ellenben a hallgatás és a munka összeszedetté tesz.
318. Mihelyt valaki megértette, amit az ő lelki javára mondtak neki, semmi szüksége sincs arra, hogy további utasításokat kérjen, sem arra, hogy tovább beszéljen, hanem tegye meg azt amúgy igazában csendben, gondosan, alázatosan, szeretettel és önmegvetéssel.
319. Mindenekfölött szükséges és hasznos Istennek mind a vágyak, mind a nyelv csendjében szolgálni, hogy így csupán a szeretet szavait halljad.
320. Azt tapasztaltam, hogy amely lélek gyorsan kész beszélni és társalogni, nem valami nagyon figyel Istenre. Mert ha ezt megteszi, akkor azonnal erős vonzást érez bensejében arra, hogy hallgasson és kerüljön minden társalgást.
321. Bármennyire előrehaladott legyen is a lélek, és akármennyire kívánja is az érdeke, hogy valamely teremtménnyel álljon szóba, az Úristen mégis jobban szereti, ha Ővele társalog. 

Sunday, October 2, 2011

Más tanácsok és elvek (301-306)

9. A szerénység
301. Ha a lélek elvonja élvezetét az érzéki dolgoktól, megújhodik azon szórakozottság tekintetében, amelybe az érzékeknek túlságos használata következtében beleesett. Ha Istenben szedi össze magát, megmaradnak és növekednek benne ay szellem és a megszerzett erények.
302. Amint az olyan emberre, aki örömét az érzéki dolgokban keresi s azokba helyezi élvezetét, nem illik rá más jelző, mint az, hogy érzékies, állatias és időben élő: hasonlóképen, ha egyszer ég felé fordította élvezetét ezekről az érzéki dolgokról, megérdemli, hogy szelleminek, mennyeinek, isteninek nevezzék.
303. Ha egyetlen egy örömet tagadsz meg magadtól ezen érzéki dolgok terén, az Úr százannyit ad neked már ezen életben, mind szellemileg, mind anyagilag. Hasonlóképen mindenegyes örömödért, amelyet ezen érzéki dolgok terén magadnak megengedsz, százannyi bánatot és keserűséget okozol magadnak.
304. Annak, aki már nem él érzékei szerint, minden érzéke és tehetsége az isteni szemlélődésre irányul. 
305. Habár az érzéki javak, amennyiben az ember arra használja őket, hogy általuk Istenhez közelebb jusson, megérdemelnek bizonyos fokú örömet, azért mégis, amint tapasztaljuk, ez a dolog annyira bizonytalan, hogy az embernek rendesen több kára van belőlük, mint haszna.
306. Ameddig csak az embernek érzéki része nincs egészen beleszoktatva az érzéki öröm elutasításába olyannyira, hogy minden dolog azonnal Istenhez emeli: addig szüksége van arra, hogy megtagadja tőlük örömét s ily módon kiszakítsa lelkét az érzéki életből.