Friday, March 23, 2012

Más tanácsok és elvek (342 - 346)

11. Az önkéntes szegénység 
342. Csupán egyetlen egy esetben indokolt dolog a gazdagságnak örülni, tudniillik, amikor azt valaki Isten szolgálatára fordítja, mert másképen nem lehet belőle hasznot húzni. Ugyanez áll a többi mulandó javakról is, amilyenek a címek, a rangok, a hivatalok stb. 
343. A lelki embernek nagyon kell vigyáznia, hogy szíve vágyai ne tapadjanak az ideiglenes javakhoz; attól kell ugyanis félnie, hogy a kevésből sok lesz és a ragaszkodás fokozatosan nő. Mert kicsiny kezdetből származik a nagy kár s egy szikra elég, hogy felégessen egy hegyoldalt. 
344. Ne bízzék soha abban, hogy csekély a ragaszkodása; hogy nem szükséges azt azonnal elvágni; hogy majd később fog vele szakítani. Mert ha kezdetben, amikor még olyan kevés, nincs elég ereje, hogy végezzen vele: hogyan gondolhatja és bízhat abban, hogy megteszi, mikor már nagy lesz s a lelkébe belegyökereződik. 
345. Aki elkerüli a keveset, nem esik bele a nagyba. Azonban a kevésben van a veszedelem, mert azzal már a baj bejutott a szív bástyái és falai mögé. Márpedig úgy hangzik a közmondás, hogy: „Aki valamibe belekezdett, az megtette a felét.”
346. Az élvezet köd módjára sötétíti el az ítélőképességet, mert nem lehetséges teremtményt szántszándékkal élvezni szántszándékos birtoklás nélkül. Ellenben az ilyen élvezetnek megtagadása és kiküszöbölése tisztán hagyja az ítélőképességet, mint a levegőt a köd, mikor széjjelfoszlik.

Friday, March 16, 2012

Más tanácsok és elvek (337 - 341)

A hiúság 
337. Ha a lélek előkelő állásokba vagy más ilyen méltóságokba szeret, vagy pedig érzéki vágyának szabadosságához ragaszkodik, akkor az Úristen olybá veszi s úgy bánik vele, mint aki nem szabad fia Őneki, hanem valami alacsonysorsú személy s rabszolgája saját szenvedélyeinek. 
338. Ha a lélek nem alázatos, az ördög könnyen rászedi és ezernyi hazugságot hitet el vele. 
339. Sok keresztény ember van mai napság, akiben megtalálható egyik másik erény, és aki nagy dolgokat visz végbe; s mégis mindez nem használ neki az örök élet szempontjából, mert ezekben a dolgokban nem Istennek nagyobb dicsőségét tartotta egyedül szem előtt, hanem saját akaratának hiú tetszelgését. 
340. Az ember nem gyönyörködhetik hivalkodva saját jótetteiben, a nélkül, hogy nagyra ne becsülné őket. Ebből származik azután a dicsvágy és a többi, amit az evangélium a farizeusról mond. 
341. Ó lelkek, kik olyan nagy dolgokra vagytok teremtve és hivatva, mit csináltok?! - miért késlekedtek?! Ó, Ádám fiainak ez a nyomorúságos vaksága! Ennyi fény közepette nem látnak és ilyen hangos hívogatásra süketek! Mialatt nagyság és dicsőség után törik magukat, nyomorultak, alacsonysorsúak és akkora kincsekre méltatlanok maradnak.

Monday, January 2, 2012

Más tanácsok és elvek (322 - 336)

10. Az alázatosság
322. Hogy a lélek megismerhesse Istent, ahhoz legelsősorban az szükséges, hogy megismerje önmagát. 
323. Mindannyiszor nagyot romlik és értéktelenedik a lelkiismeretnek titka, valahányszor valaki megmutatja annak gyümölcsét az embereknek, mert akkor cserébe kapja érte a mulandó jó hírnek gyümölcsét. 
324. Isten bölcsességének szelleme, mely az alázatos lelkekben lakozik, arra indítja őket, hogy titokban tartsák kincseiket és vessék ki magukból, ami rossz. 
325. A tökéletesség nem azokban az erényekben merül ki, melyeket a lélek önmagában megállapít, hanem azokban, melyeket a mi Urunk lát a lélekben. A lélek ugyanis egy lepecsételt levél, s azért gyanús szemmel kell magát néznie. 
326. Hogy Isten beleszeressen a lélekbe, nem annak nagyságát tekinti, hanem önmegvetésének és alázatosságának méreteit.
327. Ha dicsekedni van kedved, és nem akarsz ostobának és bolondnak látszani, különítsd el magadtól azokat a dolgokat, melyek nem a tieid, s beszélj arról, ami megmarad. Márpedig, ha elkülöníted mindazokat a dolgokat, amelyek nem a tieid, egészen bizonyos, hogy eljutsz a semmihez. Mert semmivel sem szabad dicsekedned, ha nem akarsz hivalkodásba esni. Azonban térjünk rá különösen azokra az ajándékokra és kegyelmekre, melyek az embert széppé és kedvessé teszik Isten szemében; s akkor teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy azokkal ugyancsak nem dicsekedhetsz, mert hiszen még csak azt sem tudod, megvannak-e benned? 
328. Ne mentegesse magát és engedje, hogy mindenki megfeddhesse. Hallgasson végig vidám arccal minden feddést, gondolja, hogy Isten mondja azt önnek.
329. Tulajdonítsa Isten irgalmának, ha olykor jó szót mondanak önnek, mert hiszen egyet sem érdemel meg.
330. Se sokat, se keveset ne foglalkozzál azzal a kérdéssel, hogy ki van ellened, hanem igyekezzél mindig Istennek tetszeni. Kérd, hogy legyen meg az Ő akarata. Szeresd Őt nagyon, mert ezzel tartozol neki.
331. Örülj annak, hogy sem magadat nem ismered, sem mások nem ismernek. Sohase nézd másoknak akár jó, akár rossz tulajdonságait.
332. Tartsd állandóan észben az örök életet, s azt, hogy a legmegvetettebbek, a legszegényebbek s akik magukat legkevesebbé veszik, azok bírják majd Istenben a legnagyobb előkelőséget és dicsőséget.
333. A lelkivezetővel szemben tanúsított alázatosság, ha közöljük vele mindazt, ami köztünk és Isten között megy végbe, világosságot, nyugalmat, elégültséget és biztonságot szül.
334. Az erény nem az Istenre vonatkozó gondolatokban és érzelmekben nyilvánul, még ha igazán magasztosak volnának is, sem pedig bármi olyanban, amit ezen a téren érzékelni lehetne; hanem ellenkezőleg abban, amit a lélek nem érez önmagában, tudniillik a lélekben erősen kialakult mély alázatosságban és sajátmagának, valamint minden dolgainak megvetésében.
335. A látomások, kinyilatkoztatások és az égre vonatkozó érzések, bármenynyire becsülje is őket a lelki ember, nem érnek annyit, mint az alázatosság legcsekélyebb aktusa, melyben megvan a szeretetnek az a hatása, hogy nem értékeli és nem tartja nagynak a maga dolgait, hanem csakis a másokéit.
336. Hogyha az ajándékok és közlések az ördögtől származnak, akkor a nagy értékű dolgokkal szemben adnak könnyűséget és készséget; az alacsonyakkal szemben ellenszenvet keltenek a lélekben.