Más tanácsok és elvek (342 - 346)

11. Az önkéntes szegénység 

342. Csupán egyetlen egy esetben indokolt dolog a gazdagságnak örülni, tudniillik, amikor azt valaki Isten szolgálatára fordítja, mert másképen nem lehet belőle hasznot húzni. Ugyanez áll a többi mulandó javakról is, amilyenek a címek, a rangok, a hivatalok stb. 

343. A lelki embernek nagyon kell vigyáznia, hogy szíve vágyai ne tapadjanak az ideiglenes javakhoz; attól kell ugyanis félnie, hogy a kevésből sok lesz és a ragaszkodás fokozatosan nő. Mert kicsiny kezdetből származik a nagy kár s egy szikra elég, hogy felégessen egy hegyoldalt. 

344. Ne bízzék soha abban, hogy csekély a ragaszkodása; hogy nem szükséges azt azonnal elvágni; hogy majd később fog vele szakítani. Mert ha kezdetben, amikor még olyan kevés, nincs elég ereje, hogy végezzen vele: hogyan gondolhatja és bízhat abban, hogy megteszi, mikor már nagy lesz s a lelkébe belegyökereződik. 

345. Aki elkerüli a keveset, nem esik bele a nagyba. Azonban a kevésben van a veszedelem, mert azzal már a baj bejutott a szív bástyái és falai mögé. Márpedig úgy hangzik a közmondás, hogy: „Aki valamibe belekezdett, az megtette a felét.”

346. Az élvezet köd módjára sötétíti el az ítélőképességet, mert nem lehetséges teremtményt szántszándékkal élvezni szántszándékos birtoklás nélkül. Ellenben az ilyen élvezetnek megtagadása és kiküszöbölése tisztán hagyja az ítélőképességet, mint a levegőt a köd, mikor széjjelfoszlik.

Más tanácsok és elvek (337 - 341)

A hiúság 

337. Ha a lélek előkelő állásokba vagy más ilyen méltóságokba szeret, vagy pedig érzéki vágyának szabadosságához ragaszkodik, akkor az Úristen olybá veszi s úgy bánik vele, mint aki nem szabad fia Őneki, hanem valami alacsonysorsú személy s rabszolgája saját szenvedélyeinek. 

338. Ha a lélek nem alázatos, az ördög könnyen rászedi és ezernyi hazugságot hitet el vele. 

339. Sok keresztény ember van mai napság, akiben megtalálható egyik másik erény, és aki nagy dolgokat visz végbe; s mégis mindez nem használ neki az örök élet szempontjából, mert ezekben a dolgokban nem Istennek nagyobb dicsőségét tartotta egyedül szem előtt, hanem saját akaratának hiú tetszelgését. 

340. Az ember nem gyönyörködhetik hivalkodva saját jótetteiben, a nélkül, hogy nagyra ne becsülné őket. Ebből származik azután a dicsvágy és a többi, amit az evangélium a farizeusról mond. 

341. Ó lelkek, kik olyan nagy dolgokra vagytok teremtve és hivatva, mit csináltok?! - miért késlekedtek?! Ó, Ádám fiainak ez a nyomorúságos vaksága! Ennyi fény közepette nem látnak és ilyen hangos hívogatásra süketek! Mialatt nagyság és dicsőség után törik magukat, nyomorultak, alacsonysorsúak és akkora kincsekre méltatlanok maradnak.