A lelkivezető
235. Bármilyen magas színvonalú legyen maga a tanítás; bármilyen ragyogó az ékesszólás s akármilyen felséges a stílus melybe öltöztetve van, rendes körülmények között nem lesz több hatása, mint a lelkiség abban, aki előadja.
236. A jó stílus, a taglejtés, a mély tartalom, a szép nyelvezet, ha jó lelkület kíséri, nagy hatást ér el; ellenben lelkület híján semmi vagy igen kevés meleget ád az akaratnak, hanem csupán élvezetet és örömet az érzékeknek és az értelemnek.
237. Isten haragot tart azokkal, akik tanítják törvényét anélkül, hogy megtartanák; jó szellemet hirdetnek anélkül, hogy bennük megvolna.
238. A tökéletesség útjának legfelsőbb szakasza, sőt még a középső része számára is alig található olyan tökéletes vezető, akiben megvolna minden kellék, mert kell, hogy bölcs legyen, tapintatos és tapasztalt.
239. Bár a lelki vezetésnek alapkelléke a tudás és a tapintatosság, ha hiányzik a tapasztalat, nem fogják tudni oda irányítani a lelket, amerre Isten vezeti, sőt hátráltatni fogják, főleg ha holmi csigatempójú módszereket alkalmaznak, melyeket könyvekből olvasnak ki.
240. Aki vakmerően teszi ki magát a tévedés veszedelmének, holott, mint mindenkinek, a saját hivatalában kötelessége volna a helyeset eltalálni, nem viszi el büntetlenül, hanem az okozott kár arányában lakolni fog, mert Isten ügyeit, amilyen például a lelkivezetés, nagy óvatossággal és meggondolással kell intézni.
241. Ki lesz arra képes, hogy mint Szent Pál, mindenkinek mindene legyen, hogy mindenkit megnyerjen? Ki ismeri mindazokat az utakat, amelyeken Isten vezeti a lelkeket? Mert hiszen ezek az utak annyira különbözők, hogy alig akad lélek, akinek útja csak felerészben egyeznék meg egy másikkal.
