Más tanácsok és elvek (216-219)

5. Az okosság

216. Egyedül haladni Istennel, megtartani a helyes középutat, titokban tartani az Istentől kapott javakat.

217. Semmiféle teremtmény számára nem előnyös, ha túllépi azokat a határokat, melyeket az Úristen az ő természetének megfelelőleg megszabott számára. Mivel pedig Isten az ember viselkedése számára bizonyos természetes és észszerű határokat szabott meg, nem szent és nem illő dolog azok közül kilépni és azt akarni, hogy valamit természetfeletti módon tudjunk meg. Az Úristen nem szereti ezt az eljárást, s ha néha felel, azért teszi, mert tekintettel van az illető lélek gyarlóságára.

218. Nem tudjuk, hogy mi van jobbra és mi fekszik balra, mert hiszen lépten-nyomon rossznak tartjuk a jót, a rosszat pedig jónak véljük. S ha ez így van a mi természetünkből kifolyólag, mi lesz még, ha a mi természetes sötétségünket a vágyak is fokozzák?

219. A vágy, mint ilyen, vak, mert természete, hogy nem hallgat az észre, amely pedig mindig egyenesen vezeti és irányítja a lelket cselekvéseiben. Következőleg a lélek mindannyiszor megvakul, amikor vágyai után indul.

Más tanácsok és elvek (201-215)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Gyöngítik

201. A vágyak olyanok, mint a hajtások, melyek a fa tövéből sarjadzanak és szívják erejét, úgyhogy nem képes annyi gyümölcsöt teremni.

202. Nincs az a súlyos betegség, mely annyira képtelenné tenné a beteget a járásra s úgy eltöltené undorral minden étel iránt, mint amilyen nehézkessé és kedvetlenné teszi a teremtményekre irányuló vágy a lelket az erénygyakorlatra.

203. Sok léleknek azért nincs kedve az erények gyakorlatához, mert nem tiszta és nem Istenre irányuló vágyaik vannak.

204. Miként a viperának kicsinyei, mikor megnőnek anyjuk hasában, megeszik és megölik anyjukat, ők pedig anyjuk élete árán életben maradnak: hasonlóképpen a le nem fékezett vágyak annyira elgyöngítik a lelket, hogy Isten szempontjából megölik azt, s kívülük benne nem marad más élve azért, mert nem előzte s nem ölte meg őket.

205. Amint szükséges a földet felszántani, hogy termést hozzon, mert enélkül csupán gazt terem: hasonlóképpen szükséges a vágyaknak megfékezése, hogy a lélekben tisztaság uralkodjék.

206. Amint egy foknyi hő hiánya elég ahhoz, hogy a fa nem lévén eléggé felmelegítve, ne fogjon tüzet, akként egyetlenegy megmaradt tökéletlenség elegendő ahhoz, hogy a lélek ne legyen képes Istenhez hasonulni.

207. Egyenlőképpen akadályozza a madarat a felrepülésben, ha akár erős sodronnyal, akár a legfinomabb és legvékonyabb fonállal van megkötve, mert amíg csak el nem szakítja ezeket a kötelékeit, addig rab, és nem tud elrepülni. Hasonlóképpen a lélek is, bármilyen csekély vonzalom kösse is az emberi dolgokhoz, addig, amíg az ilyen kötelék fennáll, nem haladhat Isten felé.

208.A léleknek vágya és ragaszkodása olyan szerepet játszik, mint amilyen a remora-é a hajóval szemben, mert bár ez utóbbi igen kicsiny hal, ha egyszer hozzátapad a hajóhoz, oly erősen tartja, hogy az nem képes tovább menni.

209. Ó, ha tudnák a lelki emberek, hogy milyen kincseket és mekkora lelki bőséget veszítenek el azáltal, ha nem szakítják el vágyaikat a gyerekességektől! Mennyire megtalálnák ebben, a manna által jelképezett, egyszerű szellemi táplálékban valamennyi dolognak ízét, ha ők nem akarnának semmi egyebet megízlelni.

210. Nem azért nem találtak meg Izrael fiai a mannában minden ízt és erősítést, mintha az nem lett volna meg benne, hanem azért, mert másra áhítoztak.

211. Egyetlenegy szikra is növeli a tüzet és egyetlenegy tökéletlenség is más tökéletlenségeket von maga után. Azért is sohasem fogunk olyan lelket látni, amelyik ha nem küzdi le egyik vágyát, ne bírna sok más ilyennel, mert ezek abból a hanyagságból nőnek ki, amelyet az elsővel szemben tanúsít.

212. A szántszándékos és teljes odafigyeléssel megtartott vágyak, akármilyen kicsinyek legyenek is, ha állandók és szokásosak, legfőbb akadályai a tökéletességben való haladásban.

213. Bármilyen tökéletlenség, melyhez a lélek ragaszkodik s amely neki szokása, nagyobb akadálya az erényekben való növekedésnek, mintha naponkint sok más, ennél nagyobb tökéletlenségbe esnék, föltéve, hogy ezek nem származnak valami rendes szokásból és rossz tulajdonságból.

214. Hogyan tudsz olyan késlekedve haladni Isten felé, mikor látod, hogy a szíved állandóan Ővele foglalkozhatnék?!

215. Jogosan haragszik meg Isten egyik-másik lélekre, mert miután hatalmas kezével kiragadta őket a világból és a súlyos bűnökre szolgáló alkalmak közül, annyira hanyagok és gondatlanok bizonyos tökéletlenségek kiirtásában. Nem csoda, ha engedi őket, hadd essenek mindig rosszabb és rosszabb vágyakba.

Más tanácsok és elvek (197-200)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Beszennyezik

197. Amilyenek egy szép és tökéletes emberi arcon a korommal húzott vonalak, úgy csúfítják el és szennyezik be a rendetlen vágyak is a lelket, amely pedig magában véve csodaszép és tökéletes képmása Istennek.

198. Aki szurkot érint, mondja a Szentlélek, az szükségképpen beszennyezi magát vele. Márpedig akkor érint az ember szurkot, mikor kitölti valamely teremtményen akaratának rendetlen vágyait.

199. Ha szakszerűen kellene beszélnünk arról, hogy milyen ocsmány és piszkos torzképet csinálnak a rendetlen vágyak a lélekből, nem találnánk olyan pókhálós és férges helyet, sem egyéb csúnyaságot, melyhez azt hasonlíthatnók.

200. Vannak lelkek, akik a sárban fetrengenek, mint bizonyos állatok, s vannak olyanok, akik röpülnek, mint a madarak, s mint azok, a levegőben tisztulnak és szépülnek.

Más tanácsok és elvek (194-196)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Elhomályosítják

      194. Amint a gőzök elhomályosítják a levegőt és nem engedik, hogy a nap süssön, hasonlóképpen a lélek is, ha egyszer vágyainak uralma alá jut, értelmét tekintve el van sötétítve, s nem engedi, hogy akár a természetes észnek, akár Isten természetfeletti bölcsességének napja rásüssön és fényesre világosítsa.
      195. Aki vágyaival táplálkozik, olyan, mint a lepke vagy a hal erős fény közelében: ezekre az a fényforrás úgy hat, mintha sötétség volna, s a hal nem veszi észre a veszedelmet, mely őt a halászok részéről fenyegeti.
      196. Ó, ki tudná azt megmondani, mennyire képtelen a vágyak terhe alatt nyögő lélek az isteni dolgokat olyanoknak látni, amilyenek! Mert ameddig az hályog és homály rajta van az ítélőképesség szemén, mást nem lát, mint ködöt, egyszer ilyen, máskor olyan színűt. Így történik azután, hogy az isteni dolgokat nem istenieknek nézi, azokat pedig, melyeknek semmi közük Istenhez, istenieknek.

Más tanácsok és elvek (192-193)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Kínozzák

192. Amiként megkínozzák azt, aki ellenségeinek kezébe kerül, hasonlóképpen kínlódik és gyötrődik a lélek is, amely engedi, hogy vágyai elragadják.

193. Amiként kínlódik és gyötrődik az az ember, aki ruhátlanul fekszik rá a tövisekre és tüskékre, hasonlóképpen gyötrődik a lélek is, ha saját rendetlen vágyaira fekszik rá, mert azok tövisek módjára sebzik, kínozzák, beléhatolnak és fájdalmat okoznak neki.

Más tanácsok és elvek (187-191)

5. Rendetlen vágyak

187. Ha a lélek rendetlenül szeret valamely teremtményt, olyan alacsony színvonalra süllyed, mint amilyen az a teremtmény van, sőt bizonyos tekintetben még mélyebbre. A szeretet ugyanis nemcsak egyenlőséget hoz létre, hanem még alája is rendeli a szeretőt annak, akit szeret.

188. A szenvedélyekből és vágyakból születnek az összes erények, feltéve, hogy a szenvedélyek és vágyak rendezettek és féken vannak tartva; de ugyancsak azokból származik minden bűn, ha féktelenek.

189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.

190. A teremtmények mindmegannyi morzsák, melyek lehullottak Isten asztaláról, s azért méltán nevezhető ebnek az, aki a teremtményeken élősködik. Az ilyenek méltán maradnak mindig éhesen, mint az ebek, mert a morzsák inkább csak növelik az étvágyat, de nam lakatnak jól.

191. Az érzéki vágyak olyanok, mint holmi nyughatatlan és elégedetlen gyermekek, akik majd ezt, majd azt kérik anyjuktól és sohasem elégesznek meg. Miként a lázbeteg sem érzi magát jól mindaddig, amíg el nem hagyja a láz, mert a szomjúsága, bármennyit iszik is, mindig nő.