Más tanácsok és elvek (194-196)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Elhomályosítják

      194. Amint a gőzök elhomályosítják a levegőt és nem engedik, hogy a nap süssön, hasonlóképpen a lélek is, ha egyszer vágyainak uralma alá jut, értelmét tekintve el van sötétítve, s nem engedi, hogy akár a természetes észnek, akár Isten természetfeletti bölcsességének napja rásüssön és fényesre világosítsa.
      195. Aki vágyaival táplálkozik, olyan, mint a lepke vagy a hal erős fény közelében: ezekre az a fényforrás úgy hat, mintha sötétség volna, s a hal nem veszi észre a veszedelmet, mely őt a halászok részéről fenyegeti.
      196. Ó, ki tudná azt megmondani, mennyire képtelen a vágyak terhe alatt nyögő lélek az isteni dolgokat olyanoknak látni, amilyenek! Mert ameddig az hályog és homály rajta van az ítélőképesség szemén, mást nem lát, mint ködöt, egyszer ilyen, máskor olyan színűt. Így történik azután, hogy az isteni dolgokat nem istenieknek nézi, azokat pedig, melyeknek semmi közük Istenhez, istenieknek.

Más tanácsok és elvek (192-193)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Kínozzák

192. Amiként megkínozzák azt, aki ellenségeinek kezébe kerül, hasonlóképpen kínlódik és gyötrődik a lélek is, amely engedi, hogy vágyai elragadják.

193. Amiként kínlódik és gyötrődik az az ember, aki ruhátlanul fekszik rá a tövisekre és tüskékre, hasonlóképpen gyötrődik a lélek is, ha saját rendetlen vágyaira fekszik rá, mert azok tövisek módjára sebzik, kínozzák, beléhatolnak és fájdalmat okoznak neki.

Más tanácsok és elvek (187-191)

5. Rendetlen vágyak

187. Ha a lélek rendetlenül szeret valamely teremtményt, olyan alacsony színvonalra süllyed, mint amilyen az a teremtmény van, sőt bizonyos tekintetben még mélyebbre. A szeretet ugyanis nemcsak egyenlőséget hoz létre, hanem még alája is rendeli a szeretőt annak, akit szeret.

188. A szenvedélyekből és vágyakból születnek az összes erények, feltéve, hogy a szenvedélyek és vágyak rendezettek és féken vannak tartva; de ugyancsak azokból származik minden bűn, ha féktelenek.

189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.

190. A teremtmények mindmegannyi morzsák, melyek lehullottak Isten asztaláról, s azért méltán nevezhető ebnek az, aki a teremtményeken élősködik. Az ilyenek méltán maradnak mindig éhesen, mint az ebek, mert a morzsák inkább csak növelik az étvágyat, de nam lakatnak jól.

191. Az érzéki vágyak olyanok, mint holmi nyughatatlan és elégedetlen gyermekek, akik majd ezt, majd azt kérik anyjuktól és sohasem elégesznek meg. Miként a lázbeteg sem érzi magát jól mindaddig, amíg el nem hagyja a láz, mert a szomjúsága, bármennyit iszik is, mindig nő.

Más tanácsok és elvek (184 - 186)

184. Ha a teremtményre irányuló szeretet és gyöngédség tisztára szellemi és Isten szeretetében alapul, akkor növekedtével növekszik az istenszeretet is. Minél többet gondol az ember az illetőre, annál többször jut eszébe Isten, annál jobban örvendezik Istenben. A kettő tehát párhuzamosan növekszik.

185. Ha a teremtmény iránti szeretet érzéki bűnös érzelemből, vagy pusztán természetes hajlamból fakad, minél inkább növekszik, annál inkább hűl ki az istenszeretet. Az ember megfeledkezik Istenről, s lelkifurdalást érez, valahányszor arra a teremtményre gondol.

186. Ami a testből születik, test az, s ami a lélekből születik, lélek az, mondja a mi Megváltónk az ő evangéliumában. Hasonlóképpen az a szeretet, mely érzékiségből fakad, érzékiségbe torkollik, míg ellenben az, melynek szellem a forrása, Isten szellemére vezet és növeli azt. Ebből a különbségből lehet a kétféle szeretet megállapítani.

Más tanácsok és elvek (182-183)

182. Ne utasítson vissze semmi fáradságot, még ha úgy látná is, hogy képtelen megtenni. Találjon önnél mindenki szolgálatkészséget.

183. Senki sem érdemel szeretet, hacsak nem a benne levő erény miatt. Ha pedig ketten ilymódon szeretik egymást, az nagyonis az Úristen kedvére van és nagy lelki szabadsággal történik.

Más tanácsok és elvek (178-181)

178. A bölcsesség a szeretetben, a csendhallgatásban és az önmegtagadásban nyilvánul meg. Nagy bölcsesség tudni hallgatni, szenvedni, nem törődni mások beszédével és tetteivel s nem ítélgetni mások életét.

179. Ne tagadjon meg mástól olyant, amije van, még ha szüksége is volna rá.

180. Ne gondolj rosszat testvéredről, mert az ilyen gondolat megfosztja a szívet tisztaságától.

181. Ne hallgasd meg mások hibáinak tárgyalását. Ha valaki előtted panaszkodnék másra, szép alázatosan megmondhatod neki, hogy ne mondjon neked erről semmit.

Más tanácsok és elvek (174-177)

174. Minden képzelhető helyzetben, bármennyire kellemetlen legyen is, inkább kell örülnünk, mint szomorkodnunk, nehogy elveszítsük a nagyobb jót, vagyis a léleknek békéjét és nyugalmát.

175. Még ha minden összedőlne is és minden dolgunk visszafelé sülne is el, nincs célja annak, hogy búsuljunk, mert hiszen ezen búsulás által inkább rosszabbítjuk a helyzetet, mintsem javítanók.

176. Ha mindent békés egykedvűséggel viselünk el, azzal nemcsak igen sok előnyt biztosítunk a lelkünknek, hanem még jobb helyzetben is vagyunk a kellemetlenségekkel szemben, amennyiben biztosabban tudjuk a nehézségeket megítélni s könnyebben találjuk meg a megfelelő kiutat.

177. Az ég állandó és nincs változásnak alávetve. Hasonlóképpen a mennyei természetű lelkek is állandók s nem hoznak létre érzéki vágyakat vagy másvalamit, mert a maguk módja szerint hasonlók Istenhez, aki sohasem változik.