Más tanácsok és elvek (235-241)

A lelkivezető

235. Bármilyen magas színvonalú legyen maga a tanítás; bármilyen ragyogó az ékesszólás s akármilyen felséges a stílus melybe öltöztetve van, rendes körülmények között nem lesz több hatása, mint a lelkiség abban, aki előadja.

236. A jó stílus, a taglejtés, a mély tartalom, a szép nyelvezet, ha jó lelkület kíséri, nagy hatást ér el; ellenben lelkület híján semmi vagy igen kevés meleget ád az akaratnak, hanem csupán élvezetet és örömet az érzékeknek és az értelemnek.

237. Isten haragot tart azokkal, akik tanítják törvényét anélkül, hogy megtartanák; jó szellemet hirdetnek anélkül, hogy bennük megvolna.

238. A tökéletesség útjának legfelsőbb szakasza, sőt még a középső része számára is alig található olyan tökéletes vezető, akiben megvolna minden kellék, mert kell, hogy bölcs legyen, tapintatos és tapasztalt.

239. Bár a lelki vezetésnek alapkelléke a tudás és a tapintatosság, ha hiányzik a tapasztalat, nem fogják tudni oda irányítani a lelket, amerre Isten vezeti, sőt hátráltatni fogják, főleg ha holmi csigatempójú módszereket alkalmaznak, melyeket könyvekből olvasnak ki.

240. Aki vakmerően teszi ki magát a tévedés veszedelmének, holott, mint mindenkinek, a saját hivatalában kötelessége volna a helyeset eltalálni, nem viszi el büntetlenül, hanem az okozott kár arányában lakolni fog, mert Isten ügyeit, amilyen például a lelkivezetés, nagy óvatossággal és meggondolással kell intézni.

241. Ki lesz arra képes, hogy mint Szent Pál, mindenkinek mindene legyen, hogy mindenkit megnyerjen? Ki ismeri mindazokat az utakat, amelyeken Isten vezeti a lelkeket? Mert hiszen ezek az utak annyira különbözők, hogy alig akad lélek, akinek útja csak felerészben egyeznék meg egy másikkal.

Más tanácsok és elvek (231-234)

A lelkivezető

231. Ne akárki vállalkozzék a lelkek vezetésére, mert igen nagy következményeket von maga után az, hogy valaki ebben a fontos dologban eltalálja-e a helyeset vagy pedig téved.

232. Ha a lélek előre akar haladni és nem visszafelé menni, akkor nézze meg, hogy kire bízza magát. Mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, amilyen az apa, olyan a fiú.

233. A mesternek érzelmei és hajlamai könnyen ráragadnak a tanítványra.

234. A lelkivezetőnek főgondja legyen fékezni tanítványaiban minden vágyat, megfosztottságban tartva őket attól, ami után vágyódtak, hogy ilymódon megszabaduljanak ettől a nagy nyomorúságtól.

Más tanácsok és elvek (227-230)

A lelkivezető

227. Nem azt mondta Krisztus az evangéliumban, hogy ahol egy van egyedül, ott vagyok Én is, hanem azt, hogy legalább ketten legyenek; így akarta velünk megértetni, hogy senki a maga esze után indulva ne higgyen és ne bízzék az állítólag Istentől kapott dolgokban, hacsak előzőleg ki nem kérte az Anyaszentegyháznak, illetve az ő papjainak tanácsát és vezetését.

228. Jaj az egyedülállónak! -mondja a Szentlélek. Azért van szüksége a léleknek vezetőre és mesterre, mert ketten könnyebben tudnak ellenállni az ördögnek, ha összefognak az igazság megértésére és megtevésére.

229. Isten a legnagyobb fokban helyesli, hogy minden ember egy más ember vezetésére bízza magát. Hiszen még ha valamit természetfölötti módon közöl is az emberrel, elvárja, hogy ne adjon az ilyen kinyilatkoztatásnak teljes hitelt mindaddig, amíg az át nem megy az emberi szájnak ezen a bölcsesség-vezetéken.

230. Mikor az Úristen valamely léleknek kinyilatkoztatást ad, arra indítja, hogy közölje azt az Ő szolgájával, aki az Ő személyét képviseli.

Más tanácsok és elvek (220-226)

Az angyalok

220. Az angyalok a mi pásztoraink, mert nemcsak elviszik a mi üzeneteinket Istenhez, hanem Istenéit is elhozzák lelkünkhöz s terelgetik ez utóbbit Istennek édes sugallatai és közlései révén. Továbbá, mint afféle jó pásztorok, őriznek bennünket és megvédenek a farkasoktól, vagyis a rossz szellemektől.

221. Az angyalok az ő titkos sugallataikkal a lélekbe magasabb istenismeretet öntenek, s így növelik benne az istenszeretetet, míg végre össze-vissza sebzi őt a szeretet.

222. Ugyanaz az isteni Bölcsesség, mely az égben megvilágosítja az angyalokat és gyógyítja tudatlanságukat, ugyanaz világosítja meg az embereket is a földön, megtisztítja őket tévedéseiktől és tökéletlenségeiktől. Mert ez a bölcsesség Istentől eredve végigárad az angyali karokon a legfelsőbbektől a legutolsókig és róluk végül az emberekre terjed.

223. Isten világossága az angyalt mint tiszta és az ilyen beáradásra teljesen felkészült szellemet, megvilágítja és fényessé teszi; míg ellenben az embert, aki tisztátalan és gyönge, rendes körülmények között sötétben, szenvedés és szorongatás kíséretében világosítja meg, úgy, amint a nap is szenvedés kíséretében világítja meg a beteg szemet.

224. Ha az ember végül eléri azt, hogy az isteni szeretet tüzének tisztító hatása folytán át van szellemülve és anyagtalanítva, akkor már az egyesülést és a szeretetteljes megvilágítás beáradását szelíden kapja meg, úgy, mint az angyalok.

225. Mikor az Úristen a jó angyal révén kegyelmeket juttat a léleknek, rendesen megengedi, hogy az ördög ezt megtudja s hogy a maga részéről megtegyen ellene minden telhetőt, amint azt az igazságosság mértéke kívánja. A célja ennek az, hogy a győzelem értékesebb legyen s kísértésben győztes, hű lélek nagyobb jutalomban részesüljön.

226. Fontold meg, hogy mekkora oktalanság s mennyire veszedelmes, sőt végzetes másban találni örömet, mint Isten szolgálatában. Láthatod ugyanis, miként okozta vesztét az angyaloknak az, hogy örömüket találták és tetszelegtek saját szépségükben, mert hiszen e miatt rútultak meg és hullottak a pokolba.

Más tanácsok és elvek (216-219)

5. Az okosság

216. Egyedül haladni Istennel, megtartani a helyes középutat, titokban tartani az Istentől kapott javakat.

217. Semmiféle teremtmény számára nem előnyös, ha túllépi azokat a határokat, melyeket az Úristen az ő természetének megfelelőleg megszabott számára. Mivel pedig Isten az ember viselkedése számára bizonyos természetes és észszerű határokat szabott meg, nem szent és nem illő dolog azok közül kilépni és azt akarni, hogy valamit természetfeletti módon tudjunk meg. Az Úristen nem szereti ezt az eljárást, s ha néha felel, azért teszi, mert tekintettel van az illető lélek gyarlóságára.

218. Nem tudjuk, hogy mi van jobbra és mi fekszik balra, mert hiszen lépten-nyomon rossznak tartjuk a jót, a rosszat pedig jónak véljük. S ha ez így van a mi természetünkből kifolyólag, mi lesz még, ha a mi természetes sötétségünket a vágyak is fokozzák?

219. A vágy, mint ilyen, vak, mert természete, hogy nem hallgat az észre, amely pedig mindig egyenesen vezeti és irányítja a lelket cselekvéseiben. Következőleg a lélek mindannyiszor megvakul, amikor vágyai után indul.

Más tanácsok és elvek (201-215)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Gyöngítik

201. A vágyak olyanok, mint a hajtások, melyek a fa tövéből sarjadzanak és szívják erejét, úgyhogy nem képes annyi gyümölcsöt teremni.

202. Nincs az a súlyos betegség, mely annyira képtelenné tenné a beteget a járásra s úgy eltöltené undorral minden étel iránt, mint amilyen nehézkessé és kedvetlenné teszi a teremtményekre irányuló vágy a lelket az erénygyakorlatra.

203. Sok léleknek azért nincs kedve az erények gyakorlatához, mert nem tiszta és nem Istenre irányuló vágyaik vannak.

204. Miként a viperának kicsinyei, mikor megnőnek anyjuk hasában, megeszik és megölik anyjukat, ők pedig anyjuk élete árán életben maradnak: hasonlóképpen a le nem fékezett vágyak annyira elgyöngítik a lelket, hogy Isten szempontjából megölik azt, s kívülük benne nem marad más élve azért, mert nem előzte s nem ölte meg őket.

205. Amint szükséges a földet felszántani, hogy termést hozzon, mert enélkül csupán gazt terem: hasonlóképpen szükséges a vágyaknak megfékezése, hogy a lélekben tisztaság uralkodjék.

206. Amint egy foknyi hő hiánya elég ahhoz, hogy a fa nem lévén eléggé felmelegítve, ne fogjon tüzet, akként egyetlenegy megmaradt tökéletlenség elegendő ahhoz, hogy a lélek ne legyen képes Istenhez hasonulni.

207. Egyenlőképpen akadályozza a madarat a felrepülésben, ha akár erős sodronnyal, akár a legfinomabb és legvékonyabb fonállal van megkötve, mert amíg csak el nem szakítja ezeket a kötelékeit, addig rab, és nem tud elrepülni. Hasonlóképpen a lélek is, bármilyen csekély vonzalom kösse is az emberi dolgokhoz, addig, amíg az ilyen kötelék fennáll, nem haladhat Isten felé.

208.A léleknek vágya és ragaszkodása olyan szerepet játszik, mint amilyen a remora-é a hajóval szemben, mert bár ez utóbbi igen kicsiny hal, ha egyszer hozzátapad a hajóhoz, oly erősen tartja, hogy az nem képes tovább menni.

209. Ó, ha tudnák a lelki emberek, hogy milyen kincseket és mekkora lelki bőséget veszítenek el azáltal, ha nem szakítják el vágyaikat a gyerekességektől! Mennyire megtalálnák ebben, a manna által jelképezett, egyszerű szellemi táplálékban valamennyi dolognak ízét, ha ők nem akarnának semmi egyebet megízlelni.

210. Nem azért nem találtak meg Izrael fiai a mannában minden ízt és erősítést, mintha az nem lett volna meg benne, hanem azért, mert másra áhítoztak.

211. Egyetlenegy szikra is növeli a tüzet és egyetlenegy tökéletlenség is más tökéletlenségeket von maga után. Azért is sohasem fogunk olyan lelket látni, amelyik ha nem küzdi le egyik vágyát, ne bírna sok más ilyennel, mert ezek abból a hanyagságból nőnek ki, amelyet az elsővel szemben tanúsít.

212. A szántszándékos és teljes odafigyeléssel megtartott vágyak, akármilyen kicsinyek legyenek is, ha állandók és szokásosak, legfőbb akadályai a tökéletességben való haladásban.

213. Bármilyen tökéletlenség, melyhez a lélek ragaszkodik s amely neki szokása, nagyobb akadálya az erényekben való növekedésnek, mintha naponkint sok más, ennél nagyobb tökéletlenségbe esnék, föltéve, hogy ezek nem származnak valami rendes szokásból és rossz tulajdonságból.

214. Hogyan tudsz olyan késlekedve haladni Isten felé, mikor látod, hogy a szíved állandóan Ővele foglalkozhatnék?!

215. Jogosan haragszik meg Isten egyik-másik lélekre, mert miután hatalmas kezével kiragadta őket a világból és a súlyos bűnökre szolgáló alkalmak közül, annyira hanyagok és gondatlanok bizonyos tökéletlenségek kiirtásában. Nem csoda, ha engedi őket, hadd essenek mindig rosszabb és rosszabb vágyakba.

Más tanácsok és elvek (197-200)

(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)

Beszennyezik

197. Amilyenek egy szép és tökéletes emberi arcon a korommal húzott vonalak, úgy csúfítják el és szennyezik be a rendetlen vágyak is a lelket, amely pedig magában véve csodaszép és tökéletes képmása Istennek.

198. Aki szurkot érint, mondja a Szentlélek, az szükségképpen beszennyezi magát vele. Márpedig akkor érint az ember szurkot, mikor kitölti valamely teremtményen akaratának rendetlen vágyait.

199. Ha szakszerűen kellene beszélnünk arról, hogy milyen ocsmány és piszkos torzképet csinálnak a rendetlen vágyak a lélekből, nem találnánk olyan pókhálós és férges helyet, sem egyéb csúnyaságot, melyhez azt hasonlíthatnók.

200. Vannak lelkek, akik a sárban fetrengenek, mint bizonyos állatok, s vannak olyanok, akik röpülnek, mint a madarak, s mint azok, a levegőben tisztulnak és szépülnek.