Más tanácsok és elvek (269-274)

Az ima akadályai [1]

269. Ne engedjen be lelkébe olyasmit, amiben nincs valami lelkiség, mert az ilyesmi elvenné a kedvét az áhítattól és az összeszedettségtől.

270. Aki szeret nagyonis a testi érzékére támaszkodni, nem lesz nagyon lelki ember, s azért nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy pusztán az alacsony érzékek erőlködésével el tudnak jutni a szellem erejéhez.

271. A tökéletlenek azáltal veszítik el az igazi áhítatot, hogy az imában az érzéki örömet keresik.

272. Aki nem szokik hozzá, hogy mindenütt tudjon imádkozni, hanem mindig csak a neki kedves helyeket keresi, sokszor fogja elmulasztani az imát, mert amint mondani szokták, csak a maga faluja könyvéhez ért.

273. Aki nem érez szellemi szabadságot az érzéki dolgok és élvezetek közepette s akit ezek nem indítanak imára, hanem ellenkezőleg az akarata hozzájuk tapad és táplálkozik belőlük: annak ezek akadályul szolgálnak az Istenhez vezető úton, s távol kell magát tőlük tartania.

274. Nagyon oktalan volna az, aki, mivel megszűnt nála a lelki édesség és öröm, ebből azt következtetné, hogy Isten elhagyta őt; olyankor pedig, mikor ilyenekben édeleg, azt gondolná, hogy most vele van az Úr.

Más tanácsok és elvek (266-268)

Az imádság helye

266. Az imádsághoz olyan helyet kell keresni, ahol az érzékeket és a szellemet minél kevesebb zavarja az Istenhez emelkedéshez.

267. Az imádság helye ne legyen kellemes és élvezetes, -mint ahogy egyesek ki szokták választani- mert akkor nem teszi összeszedetté a lelket, hanem inkább elszórakoztatja az érzéki részt.

268. Aki zarándoklatra megy, tegye olyankor, amikor mások nem mennek oda, vagyis inkább rendkívüli időben. Sohasem tanácsolnám senkinek, hogy olyankor menjen, amikor nagy tömegek zarándokolnak, mert rendesen sokkal szórakozottabban jönnek vissza, mint amilyenek voltak, amikor odaindultak. Olyanok is sokan vannak, akik ezeket a zarándoklatokat inkább végzik szórakozás céljából, mint áhítatból.

Más tanácsok és elvek (261-265)

Az imának indítóokai

261. Ha az akarat olyankor, amikor neki az érzéki benyomások élvezetet okoznak, azonnal Istenhez emelkedik Őt évezi, s ha ez őt imára indítja, akkor nem kell kerülnie ezeket az élvezeteket. Ellenkezőleg felhasználhatja, sőt használja is fel őket az ilyen szent gyakorlatra, mert hiszen ilyenkor szolgálják az érzéki dolgok azt a célt, amelyre Isten teremtette őket, tudniillik, hogy általuk szeressük és megismerjük Őt.

262. Akinek érzéki része valamennyi érzéki dologra vonatkozólag meg van tisztítva és alá van vetve a szellemnek, az az első indulattól kezdve örömet talál az Istenre való élvezetes rágondolásban és a szemlélődésben.

263. Tekintve, hogy a józan bölcselet tanítása szerint minden lény olyan életet él, amilyen a lényege, világos, hogy az, akinek lényege szellemi s akinél az állati élet meg van fékezve, akadálytalanul fog mindenestől Isten felé haladni.

264. Az áhítatos ember főleg a láthatatlanra irányítja akaratát; kevés képre van szüksége s keveset használ. S ez utóbbiak közül is azokat szereti, melyekben inkább érvényesül az isteni elem, mint az emberi; amelyekben nem ezen, hanem a másvilágnak vonásai és értékei tükröződnek vissza, hasonlóan az ő lelkéhez.

265. A képekben legelsősorban az áhítatot és a hitet kell nézni, mert ha ez nincs meg, akkor nem elég a kép. Hiszen ugyancsak eleven kép volt a mi Megváltónk evilági életében, s mindamellett azok, akikben nem volt meg a hit, bármennyit érintkeztek is vele és látták csodálatos tetteit, mindebből semmi hasznot sem merítettek.

Más tanácsok és elvek (252-260)

Tulajdonságok

252. A tehetségek és az érzékek ne merüljenek bele teljesen a dolgokba, hanem belőlük csupán annyi, amennyire feltétlenül szükség van. A többit hagyjuk szabadon Isten számára.

253. Forduljon Isten felé szerető odafigyeléssel anélkül, hogy bármi különöset kívánna róla megtudni.

254. Igyekezzék mindig úgy lenni, hogy a dolgok semmit se számítsanak önnek, sem pedig ön azoknak, hanem a mindenről való megfeledkezésben maradjon lelki összeszedettségben Jegyesével együtt.

255. Ne jártassa lelkét máson, mint Istenen; vesse el magától a dolgokra való odafigyelést s akkor béke és összeszedettség fog uralkodni szívében.

256. Keressetek olvasva s találni fogtok elmélkedve; kiáltsatok imádkozva s kaput nyitnak nektek a szemlélődéshez.

257. Az igazi áhítat és lelkiség abban nyilvánul, hogy az ember türelmesen és alázatosan kitart az imában s önmagában nem bízva csupán csak Istennek akar kedveskedni.

258. Azok kiáltanak igazában Istenhez, akik olyan dolgokat kérnek Tőle, amelyek a legfenségesebb módon igazak; ilyenek például azok, amelyek az örök üdvösséggel függnek össze.

259. Hogy kieszközölhessük imánkkal, amiket a szívünk óhajt, arra nincs jobb eljárás, mint ha azt kérjük legsürgetőbben, ami Istennek inkább van kedvére; mert akkor nemcsak az üdvösséget adja meg nekünk, melyért imádkozunk, hanem minden egyebet is, még ha nem is kérjük, sőt eszünkbe sem jutna azt kérni.

260. Minden léleknek meg kell értenie, hogy az Úristen nem is segíti őt meg azonnal szükségében, azért meg fogja őt hallgatni alkalmas időben, feltéve, hogy el nem csügged és nem hagyja abba az imát.

Más tanácsok és elvek (247-251)

Az ima gyümölcsei

247. Vonuljon magába, dolgozzék Jegyesének jelenlétében, mert Ő mindig jelen van és jót tesz önnel.

248. Igyekezzék mindig Isten jelenlétében járni, és megőrizni magában azt a tisztaságot, melyre Isten tanítja.

249. Az ima által elűzi az ember a lelki szárazságot, növeli az áhítatát, lelke pedig belsőleg gyakorolja az erényeket.

250. Nem nézni másnak tökéletlenségeit, megőrizni a hallgatást, állandó együttlétben maradni Istennel: ezek kiirtják a léleknek nagy tökéletlenségeit és nagy erényeknek teszi birtokosává.

251.Ha az imát Istennek egyszerű és tiszta megértésében végezzük, akkor az igen rövid a lélek számára, még ha hosszú ideig tart is. Ez az a rövid ima, melyről azt mondják, hogy áthat az egeken.

Más tanácsok és elvek (244-246)

Az ima szükségessége

244. Sohase engedje szívét elszórakozni még egy Hiszekegy tartamára se.

245. Ima nélkül a lélek nem lesz képes megküzdeni az ördög hatalmával, s az ő ármányait nem fogja átlátni alázatosság és önmegtagadás nélkül. Mert Isten fegyverei Krisztusnak imája és keresztje.

246. Minden szükségleteinkben, bajainkban és nehézségeinkben nincs jobb és biztosabb orvosságunk, mint az ima és az a remény, hogy Isten majd megsegít, olyan úton-módon, amint azt Ő jónak látja.

Más tanácsok és elvek (242-243)

Vallásosság. Ima

242. Nem dicsőíthetjük Istent jobban, mint ha az evangélium tökéletessége szerint szolgálunk neki. Ami ezenkívül van, az értéktelen és haszontalan az ember számára.

243. Az embernek egyetlen gondolata többet ér, mint az egész világ s éppen azért egyedül Isten méltó rá és Őneki tartozunk vele. Minden gondolatot, mely nem szolgál Isten dicsőségére, az ember Őtőle lopja el.