C) MÁS TANÁCSOK

 1. Minél; jobban távozol a földi dolgoktól, annál jobban közeledel az égiekhez és annál többet találsz Istenben. 

 2. Aki minden számára meg tudna halni, életet találna mindenben. 

 3. Kerüld a rosszat, tedd a jót és keresd a békét. 

 4. Aki panaszkodik és megszól, az nem tökéletes, sőt még csak nem is jó keresztény. 

 5. Az az alázatos, aki saját semmiségébe rejtőzik és Istennek tudja magát átadni. 

 6. Az a szelíd, aki tud tűrni embertársától s tudja eltűrni önmagát. 

 7. Ha tökéletes akarsz lenni, add el akaratodat, add azt a szegényeknek; jer Krisztushoz szelídségért és alázatosságért s kövesd a Kálváriáig és a sírig. 

 8. Aki önmagában bizakodik, rosszabb az ördögnél. 

 9. Aki nem szereti embertársát, az irtózik Istentől. 

10. Aki lagymatagul cselekszik, közel van a bukáshoz. 

11. Aki kerüli az imát, az kerül minden jót. 

12. Többet ér megfékezni a nyelvet, mint kenyéren és vízen böjtölni. 

13. Többet ér Istenért szenvedni, mint csodákat tenni. 

14. Ó, milyen kincsek lesznek azok, amelyeket majd élvezünk, mikor látjuk a legszentebb Szentháromságot! 

Más tanácsok és elvek (347 - 365)

A fösvénység 

347. Habár az ideiglenes javak önmagukban véve nem okoznak szükségképen bűnt, azért mégis, rendes körülmények között az ember szíve gyarlóságból hozzájuk tapad és elfordul Istentől, ami bűn. Ezért mondja a Bölcs, hogy a gazdag nem marad ment a bűntől. 

348. Nem e világ g dolgai foglalják el a lelket s nem azok ártanak neki, mert hiszen nem hatolnak belé ők maguk, hanem csupán az irántuk való szeretet és az utánuk való vágyakozás teszik ezt, mert ezek bent lakoznak a lélekben. 

349. Hiú dolog gyermekek után vágyakozni, amint egyesek teszik, akik e miatt telejajgatják a világot, mert hiszen nem tudhatják, vajon jók lesznek-e és szolgálni fognak-e Istennek, s hogy az a boldogság, melyet tőlük remélnek, nem változik-e fájdalommá, szenvedéssé és szomorúsággá.

A lelki szegénység 

350. Éljen úgy, mintha ezen a világon nem léteznék más, mint Isten és ön, hogy ily módon szívét ne köthesse le semmiféle emberi dolog. 

351. Ha el akarod érni a szent összeszedettséget, ne haladj az elfogadások, hanem a visszautasítások útján.

352. Legyen önben állandó a mindenről való belső lemondás s ne keressen örömet semmi mulandóban, akkor lelkét olyan kincsek számára szedi össze, melyekről fogalma sincs. 

353. Isten végtelen kincsei nem férnek bele másba, mint az üres és magányos szívbe. 

354. Amennyire önön áll, ne tagadja meg semmijét mástól, bármennyire volna is szüksége rá. 

355. Uralkodjék lelkedben mindig az a hajlam, hogy nem a könnyebbet, hanem a nehezebbet vállalod mindig szívesebben; nem az élvezetest, hanem a kellemetlent; nem a magasabbat és értékesebbet, hanem az alacsonyabbat és megvetettebbet; nem a többet, hanem a kevesebbet; nem azt, amiben az ember szeret valamit, hanem azt, amiben semmit sem szeret; nem keresve a dolgok javát, hanem a rosszabbját. Arra vágyódva Jézus Krisztus iránti szeretetből, hogy az e világon létező legnagyobb lemondásba, nincstelenségbe, szegénységbe tudjon eljutni. 

356. Nem fogod másnak szükségét érezni, mint annak, amihez a szívedet hozzátapasztottad, mert a lelki szegény a nincstelenségben a legmegelégedettebb és legvígabb; aki pedig a semmit szereti, az mindenben bőséget érez. 

357. A lelki szegények bőkezűen adják oda mindenüket s örülnek annak, hogy Isten és embertársuk iránti szeretetből. megfoszthatták magukat valamitől, mert mindenben ezen erény törvényei vezetik őket. 

358. A lelki szegénység az áhítatgyakorlatoknak csupán a lényegét nézi s azt használja, ami elégséges ahhoz. Következőleg terhére van az erre szolgáló látható eszközök sokfélesége és különlegessége. 

359. Azt a lelket, mely elvonatkozik a külsőségektől, mely ment az isteni dolgokra irányuló birtoklási vágytól, azt sem nem hátráltatják a kedvező körülmények, sem nem sújtja le a balsors. 

360. A szegényt, ha ruhátlan, felruházzák; azt a lelket pedig, mely leveti magáról a vágyakat, az ellen- és rokonszenveket, az Úristen a saját tisztaságába, örömébe és szeretetébe öltözteti. 

361. Ha valakinél hiányos a lemondás gyakorlása, mely az erényeknek gyökere és teljessége, akkor hiábavaló mindez a mellékutakon való haladás, ha mégakkora szemléletei és közlései volnának is az illetőnek.

362. Nem csak az anyagi javak és a testi örömök és élvezetek nehezítik és akadályozzák az Isten felé haladást, hanem még a lelki vigasztalások és örömök is megakasztják az erények útját, ha valaki birtoklási vággyal keresi és fogadja őket. 

363. Az a lélek, mely semmi mást nem akar, mint tökéletesen megtartani az Úr törvényét és viselni Krisztus keresztjét, igazi frigyszekrény lesz, mely magában foglalja az igazi mannát, vagyis Istent. 

364. A mi kapzsiságunk olyan természetű, hogy minden dologhoz hozzá szeretne tapadni, s miként a rákseb, mely emészti az egészséges részt, jóban és rosszban egyaránt végzi pusztító munkáját. 

365. Készségesen engedelmeskedni, örömest szenvedni, fékezni a szemeket; nem akarni semmit sem megtudni; csend és remény.

Fohász az Úristenhez 

      Én szerelmem, minden legyen a Tied, semmi az enyém; semmi a Tied, minden

az enyém. Mindent, ami kellemetlen és fáj, magamnak akarom, semmit abból Neked.

      Ó, milyen édes lesz nekem a Te jelenléted, ki a legfőbb Jó vagy! Csendben kell Hozzád csatlakoznom s le kell vetnem előtted saruimat, hogy jónak lásd engem önmagaddal házasságban egyesíteni. Nem is fogok örvendeni mindaddig, amíg a Te karjaidban nem találom boldogságomat. Most pedig arra kérlek, Uram, hogy ne hagyj soha magamra összeszedettségemben, mert elpazarlója vagyok a lelkemnek.

Más tanácsok és elvek (342 - 346)

11. Az önkéntes szegénység 

342. Csupán egyetlen egy esetben indokolt dolog a gazdagságnak örülni, tudniillik, amikor azt valaki Isten szolgálatára fordítja, mert másképen nem lehet belőle hasznot húzni. Ugyanez áll a többi mulandó javakról is, amilyenek a címek, a rangok, a hivatalok stb. 

343. A lelki embernek nagyon kell vigyáznia, hogy szíve vágyai ne tapadjanak az ideiglenes javakhoz; attól kell ugyanis félnie, hogy a kevésből sok lesz és a ragaszkodás fokozatosan nő. Mert kicsiny kezdetből származik a nagy kár s egy szikra elég, hogy felégessen egy hegyoldalt. 

344. Ne bízzék soha abban, hogy csekély a ragaszkodása; hogy nem szükséges azt azonnal elvágni; hogy majd később fog vele szakítani. Mert ha kezdetben, amikor még olyan kevés, nincs elég ereje, hogy végezzen vele: hogyan gondolhatja és bízhat abban, hogy megteszi, mikor már nagy lesz s a lelkébe belegyökereződik. 

345. Aki elkerüli a keveset, nem esik bele a nagyba. Azonban a kevésben van a veszedelem, mert azzal már a baj bejutott a szív bástyái és falai mögé. Márpedig úgy hangzik a közmondás, hogy: „Aki valamibe belekezdett, az megtette a felét.”

346. Az élvezet köd módjára sötétíti el az ítélőképességet, mert nem lehetséges teremtményt szántszándékkal élvezni szántszándékos birtoklás nélkül. Ellenben az ilyen élvezetnek megtagadása és kiküszöbölése tisztán hagyja az ítélőképességet, mint a levegőt a köd, mikor széjjelfoszlik.

Más tanácsok és elvek (337 - 341)

A hiúság 

337. Ha a lélek előkelő állásokba vagy más ilyen méltóságokba szeret, vagy pedig érzéki vágyának szabadosságához ragaszkodik, akkor az Úristen olybá veszi s úgy bánik vele, mint aki nem szabad fia Őneki, hanem valami alacsonysorsú személy s rabszolgája saját szenvedélyeinek. 

338. Ha a lélek nem alázatos, az ördög könnyen rászedi és ezernyi hazugságot hitet el vele. 

339. Sok keresztény ember van mai napság, akiben megtalálható egyik másik erény, és aki nagy dolgokat visz végbe; s mégis mindez nem használ neki az örök élet szempontjából, mert ezekben a dolgokban nem Istennek nagyobb dicsőségét tartotta egyedül szem előtt, hanem saját akaratának hiú tetszelgését. 

340. Az ember nem gyönyörködhetik hivalkodva saját jótetteiben, a nélkül, hogy nagyra ne becsülné őket. Ebből származik azután a dicsvágy és a többi, amit az evangélium a farizeusról mond. 

341. Ó lelkek, kik olyan nagy dolgokra vagytok teremtve és hivatva, mit csináltok?! - miért késlekedtek?! Ó, Ádám fiainak ez a nyomorúságos vaksága! Ennyi fény közepette nem látnak és ilyen hangos hívogatásra süketek! Mialatt nagyság és dicsőség után törik magukat, nyomorultak, alacsonysorsúak és akkora kincsekre méltatlanok maradnak.

Más tanácsok és elvek (322 - 336)

10. Az alázatosság

322. Hogy a lélek megismerhesse Istent, ahhoz legelsősorban az szükséges, hogy megismerje önmagát. 

323. Mindannyiszor nagyot romlik és értéktelenedik a lelkiismeretnek titka, valahányszor valaki megmutatja annak gyümölcsét az embereknek, mert akkor cserébe kapja érte a mulandó jó hírnek gyümölcsét. 

324. Isten bölcsességének szelleme, mely az alázatos lelkekben lakozik, arra indítja őket, hogy titokban tartsák kincseiket és vessék ki magukból, ami rossz. 

325. A tökéletesség nem azokban az erényekben merül ki, melyeket a lélek önmagában megállapít, hanem azokban, melyeket a mi Urunk lát a lélekben. A lélek ugyanis egy lepecsételt levél, s azért gyanús szemmel kell magát néznie. 

326. Hogy Isten beleszeressen a lélekbe, nem annak nagyságát tekinti, hanem önmegvetésének és alázatosságának méreteit.
327. Ha dicsekedni van kedved, és nem akarsz ostobának és bolondnak látszani, különítsd el magadtól azokat a dolgokat, melyek nem a tieid, s beszélj arról, ami megmarad. Márpedig, ha elkülöníted mindazokat a dolgokat, amelyek nem a tieid, egészen bizonyos, hogy eljutsz a semmihez. Mert semmivel sem szabad dicsekedned, ha nem akarsz hivalkodásba esni. Azonban térjünk rá különösen azokra az ajándékokra és kegyelmekre, melyek az embert széppé és kedvessé teszik Isten szemében; s akkor teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy azokkal ugyancsak nem dicsekedhetsz, mert hiszen még csak azt sem tudod, megvannak-e benned? 

328. Ne mentegesse magát és engedje, hogy mindenki megfeddhesse. Hallgasson végig vidám arccal minden feddést, gondolja, hogy Isten mondja azt önnek.
329. Tulajdonítsa Isten irgalmának, ha olykor jó szót mondanak önnek, mert hiszen egyet sem érdemel meg.
330. Se sokat, se keveset ne foglalkozzál azzal a kérdéssel, hogy ki van ellened, hanem igyekezzél mindig Istennek tetszeni. Kérd, hogy legyen meg az Ő akarata. Szeresd Őt nagyon, mert ezzel tartozol neki.
331. Örülj annak, hogy sem magadat nem ismered, sem mások nem ismernek. Sohase nézd másoknak akár jó, akár rossz tulajdonságait.
332. Tartsd állandóan észben az örök életet, s azt, hogy a legmegvetettebbek, a legszegényebbek s akik magukat legkevesebbé veszik, azok bírják majd Istenben a legnagyobb előkelőséget és dicsőséget.
333. A lelkivezetővel szemben tanúsított alázatosság, ha közöljük vele mindazt, ami köztünk és Isten között megy végbe, világosságot, nyugalmat, elégültséget és biztonságot szül.
334. Az erény nem az Istenre vonatkozó gondolatokban és érzelmekben nyilvánul, még ha igazán magasztosak volnának is, sem pedig bármi olyanban, amit ezen a téren érzékelni lehetne; hanem ellenkezőleg abban, amit a lélek nem érez önmagában, tudniillik a lélekben erősen kialakult mély alázatosságban és sajátmagának, valamint minden dolgainak megvetésében.
335. A látomások, kinyilatkoztatások és az égre vonatkozó érzések, bármenynyire becsülje is őket a lelki ember, nem érnek annyit, mint az alázatosság legcsekélyebb aktusa, melyben megvan a szeretetnek az a hatása, hogy nem értékeli és nem tartja nagynak a maga dolgait, hanem csakis a másokéit.
336. Hogyha az ajándékok és közlések az ördögtől származnak, akkor a nagy értékű dolgokkal szemben adnak könnyűséget és készséget; az alacsonyakkal szemben ellenszenvet keltenek a lélekben.

Más tanácsok és elvek (307-321)

A hallgatás

307. Az Atya egy szót mondott, s ez az Ő Fia volt. Ezt ő mindig örök csendben mondja, s a léleknek azt csendben kell meghallania.

308. Beszéljen keveset, és kérdezetlenül ne avatkozzék semmibe.

309. Ne panaszkodjék senkire; ne kérdezzen semmit, s ha mégis szükséges volna kérdezni, tegye kevés szóval. 310. Ne mondjon ellent. Semmi esetre se ejtsen ki szavakat, melyek nem őszinték.

311. Amit mond, az olyan legyen, hogy a miatt senki se sértődhessék meg, s olyan dolog, amelyet bátran megtudhat mindenki anélkül, hogy az önnek kellemetlenséget okozna.

312. Kössön egybe lelki nyugalmat az Istenre való szerető odafigyeléssel, s mikor beszélnie kell, tegye azt ugyanezen lelki nyugalommal.

313. Hallgassa el, amit esetleg az Úristen mond önnek s tartsa észben a Szentírás azon mondását: „Az én titkom az enyém.” (Iz. 24, 16.)

314. Gondolják meg, hogy önmaguk ellenségeinek kell lenniük és haladjanak a tökéletesség szent szigorának útján. Értsék meg, hogy Isten terhükre írja minden szavukat, amelyet az engedelmességre való tekintet nélkül ejtenek ki.

315. Többet érintkezni az emberekkel, mint amennyi föltétlenül szükséges, az senkinek se válik javára, ha mégakkora szent volna is.

316. Lehetetlen a tökéletességben előrehaladni másképpen, mint teljes hallgatásba burkolódzva, dolgozva és szenvedve.

317. Az erények terén való haladás tekintetében az a fontos, hogy tudjunk hallgatni és cselekedni. Mert a beszéd elszórakoztat, ellenben a hallgatás és a munka összeszedetté tesz.

318. Mihelyt valaki megértette, amit az ő lelki javára mondtak neki, semmi szüksége sincs arra, hogy további utasításokat kérjen, sem arra, hogy tovább beszéljen, hanem tegye meg azt amúgy igazában csendben, gondosan, alázatosan, szeretettel és önmegvetéssel.

319. Mindenekfölött szükséges és hasznos Istennek mind a vágyak, mind a nyelv csendjében szolgálni, hogy így csupán a szeretet szavait halljad.

320. Azt tapasztaltam, hogy amely lélek gyorsan kész beszélni és társalogni, nem valami nagyon figyel Istenre. Mert ha ezt megteszi, akkor azonnal erős vonzást érez bensejében arra, hogy hallgasson és kerüljön minden társalgást.

321. Bármennyire előrehaladott legyen is a lélek, és akármennyire kívánja is az érdeke, hogy valamely teremtménnyel álljon szóba, az Úristen mégis jobban szereti, ha Ővele társalog. 

Más tanácsok és elvek (301-306)

9. A szerénység

301. Ha a lélek elvonja élvezetét az érzéki dolgoktól, megújhodik azon szórakozottság tekintetében, amelybe az érzékeknek túlságos használata következtében beleesett. Ha Istenben szedi össze magát, megmaradnak és növekednek benne ay szellem és a megszerzett erények.

302. Amint az olyan emberre, aki örömét az érzéki dolgokban keresi s azokba helyezi élvezetét, nem illik rá más jelző, mint az, hogy érzékies, állatias és időben élő: hasonlóképen, ha egyszer ég felé fordította élvezetét ezekről az érzéki dolgokról, megérdemli, hogy szelleminek, mennyeinek, isteninek nevezzék.

303. Ha egyetlen egy örömet tagadsz meg magadtól ezen érzéki dolgok terén, az Úr százannyit ad neked már ezen életben, mind szellemileg, mind anyagilag. Hasonlóképen mindenegyes örömödért, amelyet ezen érzéki dolgok terén magadnak megengedsz, százannyi bánatot és keserűséget okozol magadnak.

304. Annak, aki már nem él érzékei szerint, minden érzéke és tehetsége az isteni szemlélődésre irányul. 

305. Habár az érzéki javak, amennyiben az ember arra használja őket, hogy általuk Istenhez közelebb jusson, megérdemelnek bizonyos fokú örömet, azért mégis, amint tapasztaljuk, ez a dolog annyira bizonytalan, hogy az embernek rendesen több kára van belőlük, mint haszna.

306. Ameddig csak az embernek érzéki része nincs egészen beleszoktatva az érzéki öröm elutasításába olyannyira, hogy minden dolog azonnal Istenhez emeli: addig szüksége van arra, hogy megtagadja tőlük örömét s ily módon kiszakítsa lelkét az érzéki életből.