269. Ne engedjen be lelkébe olyasmit, amiben nincs valami lelkiség, mert az ilyesmi elvenné a kedvét az áhítattól és az összeszedettségtől.
270. Aki szeret nagyonis a testi érzékére támaszkodni, nem lesz nagyon lelki ember, s azért nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy pusztán az alacsony érzékek erőlködésével el tudnak jutni a szellem erejéhez.
271. A tökéletlenek azáltal veszítik el az igazi áhítatot, hogy az imában az érzéki örömet keresik.
272. Aki nem szokik hozzá, hogy mindenütt tudjon imádkozni, hanem mindig csak a neki kedves helyeket keresi, sokszor fogja elmulasztani az imát, mert amint mondani szokták, csak a maga faluja könyvéhez ért.
273. Aki nem érez szellemi szabadságot az érzéki dolgok és élvezetek közepette s akit ezek nem indítanak imára, hanem ellenkezőleg az akarata hozzájuk tapad és táplálkozik belőlük: annak ezek akadályul szolgálnak az Istenhez vezető úton, s távol kell magát tőlük tartania.
274. Nagyon oktalan volna az, aki, mivel megszűnt nála a lelki édesség és öröm, ebből azt következtetné, hogy Isten elhagyta őt; olyankor pedig, mikor ilyenekben édeleg, azt gondolná, hogy most vele van az Úr.
