Sunday, April 7, 2013

Más tanácsok és elvek (347 - 365)

A fösvénység 
347. Habár az ideiglenes javak önmagukban véve nem okoznak szükségképen bűnt, azért mégis, rendes körülmények között az ember szíve gyarlóságból hozzájuk tapad és elfordul Istentől, ami bűn. Ezért mondja a Bölcs, hogy a gazdag nem marad ment a bűntől. 
348. Nem e világ g dolgai foglalják el a lelket s nem azok ártanak neki, mert hiszen nem hatolnak belé ők maguk, hanem csupán az irántuk való szeretet és az utánuk való vágyakozás teszik ezt, mert ezek bent lakoznak a lélekben. 
349. Hiú dolog gyermekek után vágyakozni, amint egyesek teszik, akik e miatt telejajgatják a világot, mert hiszen nem tudhatják, vajon jók lesznek-e és szolgálni fognak-e Istennek, s hogy az a boldogság, melyet tőlük remélnek, nem változik-e fájdalommá, szenvedéssé és szomorúsággá.

A lelki szegénység 
350. Éljen úgy, mintha ezen a világon nem léteznék más, mint Isten és ön, hogy ily módon szívét ne köthesse le semmiféle emberi dolog. 
351. Ha el akarod érni a szent összeszedettséget, ne haladj az elfogadások, hanem a visszautasítások útján.
352. Legyen önben állandó a mindenről való belső lemondás s ne keressen örömet semmi mulandóban, akkor lelkét olyan kincsek számára szedi össze, melyekről fogalma sincs. 
353. Isten végtelen kincsei nem férnek bele másba, mint az üres és magányos szívbe. 
354. Amennyire önön áll, ne tagadja meg semmijét mástól, bármennyire volna is szüksége rá. 
355. Uralkodjék lelkedben mindig az a hajlam, hogy nem a könnyebbet, hanem a nehezebbet vállalod mindig szívesebben; nem az élvezetest, hanem a kellemetlent; nem a magasabbat és értékesebbet, hanem az alacsonyabbat és megvetettebbet; nem a többet, hanem a kevesebbet; nem azt, amiben az ember szeret valamit, hanem azt, amiben semmit sem szeret; nem keresve a dolgok javát, hanem a rosszabbját. Arra vágyódva Jézus Krisztus iránti szeretetből, hogy az e világon létező legnagyobb lemondásba, nincstelenségbe, szegénységbe tudjon eljutni. 
356. Nem fogod másnak szükségét érezni, mint annak, amihez a szívedet hozzátapasztottad, mert a lelki szegény a nincstelenségben a legmegelégedettebb és legvígabb; aki pedig a semmit szereti, az mindenben bőséget érez. 
357. A lelki szegények bőkezűen adják oda mindenüket s örülnek annak, hogy Isten és embertársuk iránti szeretetből. megfoszthatták magukat valamitől, mert mindenben ezen erény törvényei vezetik őket. 
358. A lelki szegénység az áhítatgyakorlatoknak csupán a lényegét nézi s azt használja, ami elégséges ahhoz. Következőleg terhére van az erre szolgáló látható eszközök sokfélesége és különlegessége. 
359. Azt a lelket, mely elvonatkozik a külsőségektől, mely ment az isteni dolgokra irányuló birtoklási vágytól, azt sem nem hátráltatják a kedvező körülmények, sem nem sújtja le a balsors. 
360. A szegényt, ha ruhátlan, felruházzák; azt a lelket pedig, mely leveti magáról a vágyakat, az ellen- és rokonszenveket, az Úristen a saját tisztaságába, örömébe és szeretetébe öltözteti. 
361. Ha valakinél hiányos a lemondás gyakorlása, mely az erényeknek gyökere és teljessége, akkor hiábavaló mindez a mellékutakon való haladás, ha mégakkora szemléletei és közlései volnának is az illetőnek.
362. Nem csak az anyagi javak és a testi örömök és élvezetek nehezítik és akadályozzák az Isten felé haladást, hanem még a lelki vigasztalások és örömök is megakasztják az erények útját, ha valaki birtoklási vággyal keresi és fogadja őket. 
363. Az a lélek, mely semmi mást nem akar, mint tökéletesen megtartani az Úr törvényét és viselni Krisztus keresztjét, igazi frigyszekrény lesz, mely magában foglalja az igazi mannát, vagyis Istent. 
364. A mi kapzsiságunk olyan természetű, hogy minden dologhoz hozzá szeretne tapadni, s miként a rákseb, mely emészti az egészséges részt, jóban és rosszban egyaránt végzi pusztító munkáját. 
365. Készségesen engedelmeskedni, örömest szenvedni, fékezni a szemeket; nem akarni semmit sem megtudni; csend és remény.
Fohász az Úristenhez 
      Én szerelmem, minden legyen a Tied, semmi az enyém; semmi a Tied, minden
az enyém. Mindent, ami kellemetlen és fáj, magamnak akarom, semmit abból Neked.
      Ó, milyen édes lesz nekem a Te jelenléted, ki a legfőbb Jó vagy! Csendben kell Hozzád csatlakoznom s le kell vetnem előtted saruimat, hogy jónak lásd engem önmagaddal házasságban egyesíteni. Nem is fogok örvendeni mindaddig, amíg a Te karjaidban nem találom boldogságomat. Most pedig arra kérlek, Uram, hogy ne hagyj soha magamra összeszedettségemben, mert elpazarlója vagyok a lelkemnek.

No comments: