A tökéletesség elnyerésére négy tanács (1)

II.

A TÖKÉLETESSÉG ELNYERÉSÉRE VONATKOZÓ NÉGY TANÁCS

EGY SZERZETES SZÁMÁRA [1]

JÉZUS

Kevés szóval igen sokat kért tőlem Kedvességed, úgyhogy ahhoz sok időre és sok papirosra volna szükség. Mivel pedig mindezekben hiányt szenvedek, arra fogok szorítkozni, hogy csupán néhány pontot és tanácsot írok le, de olyanokat, amelyek sokat foglalnak magukban, úgyhogy tökéletes megtartásuk igen nagy tökéletességre segíti a lelket. Ha tehát valaki buzgó szerzetes akar lenni; ha teljesíteni akarja Istennek fogadott állásának kötelmeit; ha haladni óhajt az erényekben és élvezni kívánja a Szentlélek adta vigasztalásokat és édességeket, akkor jegyezze meg, hogy mindez csupán a következő négy tanácsnak megtartása által lesz számára lehetségessé. Ez a négy tanács pedig így hangzik:

1.Lemondás. 2.Önmegtagadás. 3.Erénygyakorlat és 4.Lelki-testi magány.

Az első tanács.

Hogy gyakorlatba vihesse át az első tanácsot, mely a lemondásra vonatkozik, szükséges, hogy úgy éljen a zárdában, mintha abban senki más nem élne. Következőleg sohase avatkozzék, akár szóval, akár gondolattal, sem az egész testületnek, sem az egyeseknek a dolgaiba. Ne akarja észrevenni sem jó, sem rossz oldalaikat, sem körülményeiket, még ha össze is dőlne a világ. Ne akarjon bárkit is figyelmeztetni, magát bármibe is beleártani, hogy ilymódon megőrizhesse lelkének nyugalmát. Tartsa észben Lót feleségének esetét, aki mivel hátrafordult, hogy megnézze a pusztulóknak vergődését és zajongását, kemény kősziklává (így) változott. Ezt nagyon behatóan kell megfontolnia, mert ezáltal igen sok bűntől és tökéletlenségtől szabadul meg, megőrzi lelkének összeszedettségét és nyugalmát, s nagyon előrehalad úgy Isten, mint az emberek előtt. Ezt tehát állandóan szem előtt kell tartani, mert rendkívül fontos, olyannyira, hogy sok szerzetesnél, aki ezt elhanyagolja, nemcsak az általa gyakorolt többi erény és szerzetesi fegyelem nem ragyogott, hanem ellenkezőleg mindig visszafelé, rosszból rosszabbá fejlődött.

---

[1] E mű valószínűleg a Szent hűséges utitársa, Nagyasszonyról nevezett Márton testvér számára készült.

Elővigyázati szabályok a veasi nővérek számára (4)

A TEST ELLEN

Három további szabályt kell megtartania annak, aki le akarja győzni önmagát és az ő harmadik ellenségét, az érzékiségét.

Az első szabály

Legelsősorban azt kell belátnod, hogy nem másért jöttél a zárdába, mint azért, hogy mindenki reád utazzék és alkalmat adjon neked a türelem gyakorlására. Ha tehát meg akarsz szabadulni a tökéletlenségektől és lelki zavaroktól, amelyeknek forrása az egyes szerzetesek természete és a velük való érintkezés, és ha minden előforduló esetből hasznot akarsz húzni, akkor erőltesd magadra azt a felfogást, hogy a zárda lakói mind mesteremberek (aminthogy valóban azok is), akiknek az a feladatuk, hogy belőled faragjanak valamit. Egyeseknek az a kötelességük, hogy ezt a nyelvükkel tegyék, mások cselekedeteikkel, ismét mások pedig ellened irányuló gondolataikkal. Neked tehát úgy kell viselkedned, amint teszi a szobor azzal szemben, aki azt faragja, aki festi és aki aranyozza. Mert ha ezt a szabályt nem tartod meg, nem leszel képes legyőzni érzékiségedet és érzékenységedet; nem fogod magad feltalálni a zárdában szerzetestársaid körében; nem éred el a szent lelki békét és nem kerülsz el sok bukást és bajt.

A második szabály

A második szabály az, hogy pusztán azért, mert valamely dologhoz nincs kedved, vagy nem találsz élvezetet, ne mulaszd el megtenni, föltéve, hogy Isten szolgálatára irányul. Azonban ne is tedd meg pusztán azért, mert kedved van hozzá és élvezetet találsz benne, hanem az ilyeneket is éppen úgy végezd el, mint a kellemetleneket. E nélkül ugyanis lehetetlenség állhatatosságra szert tenni és legyőzni gyöngeségedet.

A harmadik szabály

A harmadik szabály az, hogy a különböző teendőkben a lelki embernek sohasem szabad néznie, hogy mi kellemes bennük, s nem is szabad ahhoz ragaszkodnia, sem pusztán kellemes voltuk miatt végeznie. Sőt ellenkezőleg, azt kell bennük keresni és szívesen vállalnia, ami fáradságos és kellemetlen. Ezzel tesszük rá a féket az érzékiségre. Ha másképp jársz el, nem ölöd ki magadból az önszeretet és nem nyered el az istenszeretet.

Elővigyázati szabályok a veasi nővérek számára (3)

AZ ÖRDÖG ELLEN

Három szabályhoz kell magát tartani annak, aki a tökéletességre törekszik, ha meg akar szabadulni második ellenségétől, az ördögtől. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb az, hogy nem a rosszat, hanem valami jót ajánl nekik. Azt ugyanis már tudja, hogy ha valami rosszra akarná őket csábítani, nem kerülnének horogra. Éppen ezért nagyon óvatosnak kell lenned minden olyannal szemben, ami a jónak látszatával bír, főleg olyan esetekben, amikor nincs szó engedelmességről. E tekintetben akkor jársz jól és akkor találod el a helyes utat, ha kikéred az arra illetékesnek tanácsát.

Az első szabály

Az első szabály az legyen, hogy hivatalbeli kötelmeiden kívül ne tégy semmit, bármennyire jónak és szeretettel teljesnek lássék is, ha csak nem parancsolják. Ne tégy ilyesmit sem magadnak, sem másnak, sem házbelimek, sem kívülállónak, érdemet szerzesz ily módon és biztonságot. Megmenekülsz a birtoklástól, elkerülöd az ördögöt és akkora károkat, hogy fogalmad sincs róluk, amelyekre vonatkozólag az Úr számadást követelne tőled annak idején. Ha pedig ezt nem tartod meg, éspedig mind a csekélységben, mind a fontos dolgokban, nem kerülöd el, hogy az ördög olykor kissé, olykor nagyon rá ne szedjen. Sőt, még ha nem is követnél el mást, mint azt, hogy nem mindenben jársz el az engedelmesség szerint, máris bűnös tévedésbe esel, mert Isten inkább akar engedelmességet, mint áldozatokat. Márpedig a szerzetesnek cselekedetei nem az ő, hanem az elöljáró birtokai, s ha azokat elvonja attól, akkor mint lopottakról kell róluk számot adnia.

A második szabály

A második szabály az, hogy elöljáródra, akármilyen ember legyen is, sohase tekints másképp, mint magára Istenre, mivelhogy annak helyettese. Azt pedig jegyezd meg, hogy az ördög, mint aki esküdt ellensége az alázatosságnak, ebbe a dologba nagyonis gyakran belenyúl. Ha ily módon tekinted elöljáródat, sokat nyersz és nagyot haladsz, míg ha nem teszed, nagy lesz a veszteséged és a károd. Azért nagyon vigyázz, hogy ne tekintsd sem természetét, sem eljárásmódját, sem terveit, sem pedig egyéb viselkedését, mert különben odajuthatsz, hogy az isteni engedelmesség helyett pusztán emberit gyakorolsz, ami mérhetetlen lelki kár volna. Akkor csupán az elöljáróban látható tulajdonságok indítanának tevésre vagy nem tevésre, nem pedig a láthatatlan Isten, akinek ő alatta szolgálsz. Akkor a te engedelmességed értéktelen lesz és annál gyümölcstelenebb, amennyivel inkább búsulsz az elöljárónak kellemetlen természete miatt, vagy pedig örülsz a jóságának. Mert arról az egyről biztosítlak, hogy az ilyen külsőségekre való figyelés révén, az ördög rengeteg sok szerzetesnek teszi tönkre a tökéletességre való törekvését. Az ő engedelmességük édeskeveset ér Isten szemében, tekintve, hogy azt ezekhez a dolgokhoz kötik. Ha ebben a pontban nem veszesz magadon erőt; ha nem jutsz odáig, hogy ami a te érzelmeidet illeti, neked tökéletesen mindegy, vajon ez-e az elöljáród vagy az a másik, sohasem lesz belőled lelki ember s nem is fogod jól megtartani a fogadalmaidat.

A harmadik szabály

A harmadik, egyenesen az ördög ellen irányuló szabály az, hogy szíved mélyén igyekezzél mindig megalázkodni mind gondolataidban, mind szavaidban és cselekedeteidben; hogy úgy tudj örülni a mások javának, mintha a tiédről lenne szó; hogy egész őszintén kívánd, hogy őket minden tekintetben elédbe helyezzék. Ilymódon fogod legyőzni a rosszat jóval, messze űzöd magadtól az ördögöt és örvendeni fogsz szívedben. Ezt az elvet pedig igyekezzél éppen azokkal szemben gyakorolni, akik legkevésbé rokonszenvesek előtted. Azt pedig tudd meg, hogy ha ezeket nem gyakorolod így, sohasem jutsz el az igazi szeretet színvonalára, sőt nem is fogsz feléje haladni. Vedd mindig szívesebben, hogy valamennyien téged oktassanak, mintsem hogy te oktass valakit, még akár olyant is, aki valamennyinél együgyübb.

Elővigyázati szabályok a veasi nővérek számára (2)

A VILÁG ELLEN

Hogy teljesen biztosítva légy minden kár ellen, mely a világ részéről fenyeget, a következő három elővigyázati szabályt kell megtartanod.

Az első szabály

A fődolog, hogy az emberekkel viseltessél egyenlő szeretettel és ugyanazon feledéssel, akár rokonok legyenek, akár nem, elszakítva a szívedet amazoktól éppúgy, mint emezektől, sőt legyen ez a szakítás még teljesebb a rokonok irányában, nehogy a szeretet felélessze a test- és vérszerinti ragaszkodást. Ezt ugyanis mindig fékeznünk kell a szellemi tökéletesség érdekében. Tekintsd mindnyájukat idegeneknek, mert így jobban teljesíted kötelességedet velük szemben, mintha reájuk fordítanád azt a szeretetet, mellyel Istennek tartozol. Ne szeresd az egyik személyt jobban, mint a másikat, mert tévedésbe eshetnél. Ugyanis csak az érdemel több szeretetet, akit Isten jobban szeret, azt pedig te nem tudhatod, hogy melyiket kedveli jobban az Úr. Míg ellenben, ha valamennyit egyenlőképpen felejted, úgy, amint az összeszedettség szempontjából szükséges, megszabadulsz attól a tévedéstől, melyből kifolyólag az egyiket a másiknak elébe tennéd. Ne gondolj róluk semmit, se jót, se rosszat és kerüld őket, amennyire illetlenség nélkül lehetséges. Ha ezt nem tartod meg, nem leszel igazi szerzetes; nem fogsz eljutni a szent összeszedettségre; nem fogsz megszabadulni azoktól a tökéletlenségektől, melyek ezen szabály megsértésével járnak. Mert ha e tekintetben bármi keveset engedsz hajlamaidnak, az ördög vagy ebben vagy abban tört vet neked, vagy pedig magadat csalod meg, jónak vagy rossznak tartva azt, ami nem az. Ezen szabály biztosítékot nyújt s nélküle nem fogod elkerülni a tökéletlenségeket és károkat, melyeket a teremtmények a léleknek okoznak.

A második szabály

A világra vonatkozó második szabály az ideiglenes javakkal foglalkozik. Ezek tekintetében, hogy amúgy igazában megszabaduljon a lélek az őt ezen oldalról fenyegető veszedelmektől, meg kell fékeznie a reájuk irányuló túlzott vágyakat s undorodnia kell mindennemű birtoklástól. Semmi gondod ne legyen ilyesmire; sem ételre, sem ruhára, sem egyéb teremtett dologra, sem a holnapi napra, hanem irányítsd ezt a gondot a magasabbra, tudniillik arra, hogy keresd Isten országát. A többit, amint azt az Ő isteni Felsége megígérte, ráadásul kapod meg. Mert nem feledkezhetik meg rólad az, aki az állatoknak is gondját viseli. Ezáltal csendet és békét teremtesz érzéki részedben.

Harmadik szabály

A harmadik szabály nagyon fontos, mert ez képesít arra, hogy magában a zárdában megőrizd magadat minden kártól, mely a szerzetesekhez való viszonyodban érhetne. Sokan voltak már ugyanis, akik, mivel nem tartották magukat e szabályhoz, nemcsak lelkük békéjét és nyugalmát vesztették el, hanem rendesen sok bajba jutottak és bűnöket követtek el. Ez a szabály tehát úgy szól, hogy a legnagyobb gondossággal őrizkedjél még csak gondolatilag is foglalkozni bármivel, ami a testületben történik, s még inkább attól, hogy szóvá tedd. Legyen az, vagy lett légyen akár valamely szerzetesnek magánügye: vonatkozzék akár az ő természetére, akár viselkedésére vagy egyéb ügyeire. Akármennyire súlyos természetű legyen is a dolog, ne avatkozzál bele sem búzgóság ürügye alatt, sem azért, hogy segíts a bajon, hanem bízd arra, akinek joga és kötelessége azt a maga idején elintézni. Sohase botránkozzál meg és ne is csodálkozzál semmin, amit látsz vagy hallasz, s igyekezzél lelkedet ezekre vonatkozólag teljes tudatlanságban tartani.

Mert ha elkezdesz körültekinteni, még ha csupa angyal között élnél, akkor is sok dolog fog neked visszatetszeni, azért mert nem látsz a mélyükre. Végy példát Lót feleségéről, aki, mivel izgult a szodomaiak veszte miatt s hátrafordult, hogy lássa, mi történik velük, magára vonta Isten büntetését és sóoszloppá változott. Értsd meg ebből, hogy bár ördögök közepette élnél is, azt akarja Isten, ne fordítsd értelmed figyelmét az ő dolgaikra, hanem hagyd őket. Élj közöttük olymódon, hogy egyedüli gondod legyen tisztán és tökéletesen megőrizni lelkedet Isten számára. Ne zavarjon ebben sem az erre, sem az arra irányuló gondolat. Azt meg szintén fogadd el kétségbevonhatatlan igazságnak, hogy akad valami, amin meg lehet ütközni, mert mindig ott vannak az ördögök és igyekeznek elbuktatni a szenteket. Isten pedig megengedi ezt, hogy alkalmat adjon a szerzeteseknek erénygyakorlatra és próbára tegye őket. Ha tehát nem vigyázol magadra s nem élsz úgy, a mondottak szerint, mintha nem volnál zárdában, bármennyire erőlködjél is, sohasem lesz belőled igazi szerzetes és nem is fogsz eljutni a szent nincstelenség és összeszedettség színvonalára; sőt nem is fogsz megmenekülni a téged fenyegető károktól. Mert ha nem teszel így, ha még akkora benned a jó szándék és a buzgalom, az ördög akár így, akár úgy, de valami módon mégis csak gáncsot vet neked. Sőt már erősen az ő befolyása alá kerültél, ha engeded, hogy a lelked ráadja magát az ilyen elszórakozásra. Emlékezzél meg arról, hogy mit mond Szent Jakab apostol: ”Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, nem fékezvén nyelvét, hanem megcsalva önszívét, annak hiábavaló a vallásossága.” (Jak. 1,26). ezt pedig éppúgy kell érteni a belső nyelvre, mint a külsőre.

Elővigyázati szabályok a veasi nővérek számára (1)

LOBOGÓ ISTENSZERETET

KERESZTES SZENT JÁNOS

kisebb művei

Az 1914-I toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította Páter Ernő a Sancta Theresia kármelita

I. ELŐVIGYÁZATI SZABÁLYOK A VEASI NŐVÉREK SZÁMÁRA

melyeket állandóan szem előtt kell tartani annak, aki igazi szerzetes akar lenni és rövid idő alatt el akar jutni a tökéletességre.

Ha a szerzetes rövid idő alatt óhajt eljutni a szent összeszedettségre, a belső csendre, a szellemi nincstelenségre és a lelki szegénységre, gyakorolja a következő elveket, melyek által lelke eléri az Istennel való egyesülést, megszabadul a világ valamennyi teremtményének akadályozó hatásától, megállja a helyét az ördög minden ravaszkodásával és cselvetésével szemben, sőt megszabadul még önmagától is. Így azután, feltéve, hogy teljesíti mindazt, amire állása kötelezi, még a rendesnél nem nagyobb igyekezettel és minden különösebb fáradság nélkül, gyorsan fog az illető a nagy tökéletesség felé haladni, együttesen fogja az erényeket megszerezni. és el fogja érni a szent lelki béke állapotát.

Ezekre vonatkozólag mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy minden lelki veszedelem a léleknek ellenségeitől származik, ezek pedig a következők: a világ, az ördög és a test. A világ a legkevésbé félelmetes ellenség. Az ördögöt nehéz megérteni. A test valamennyi között a legszívósabb s támadásai addig tartanak, amíg csak él bennük a régi ember.

Hogy az ember ezek közül legyőzzön egyet, le kell győznie mindhármat. Ha legyengül az egyik, legyengül mind a három. Ha pedig legyőztük mind a hármat, akkor a lélekre nem vár további küzdelem.