Elővigyázati szabályok a veasi nővérek számára (2)

A VILÁG ELLEN

Hogy teljesen biztosítva légy minden kár ellen, mely a világ részéről fenyeget, a következő három elővigyázati szabályt kell megtartanod.

Az első szabály

A fődolog, hogy az emberekkel viseltessél egyenlő szeretettel és ugyanazon feledéssel, akár rokonok legyenek, akár nem, elszakítva a szívedet amazoktól éppúgy, mint emezektől, sőt legyen ez a szakítás még teljesebb a rokonok irányában, nehogy a szeretet felélessze a test- és vérszerinti ragaszkodást. Ezt ugyanis mindig fékeznünk kell a szellemi tökéletesség érdekében. Tekintsd mindnyájukat idegeneknek, mert így jobban teljesíted kötelességedet velük szemben, mintha reájuk fordítanád azt a szeretetet, mellyel Istennek tartozol. Ne szeresd az egyik személyt jobban, mint a másikat, mert tévedésbe eshetnél. Ugyanis csak az érdemel több szeretetet, akit Isten jobban szeret, azt pedig te nem tudhatod, hogy melyiket kedveli jobban az Úr. Míg ellenben, ha valamennyit egyenlőképpen felejted, úgy, amint az összeszedettség szempontjából szükséges, megszabadulsz attól a tévedéstől, melyből kifolyólag az egyiket a másiknak elébe tennéd. Ne gondolj róluk semmit, se jót, se rosszat és kerüld őket, amennyire illetlenség nélkül lehetséges. Ha ezt nem tartod meg, nem leszel igazi szerzetes; nem fogsz eljutni a szent összeszedettségre; nem fogsz megszabadulni azoktól a tökéletlenségektől, melyek ezen szabály megsértésével járnak. Mert ha e tekintetben bármi keveset engedsz hajlamaidnak, az ördög vagy ebben vagy abban tört vet neked, vagy pedig magadat csalod meg, jónak vagy rossznak tartva azt, ami nem az. Ezen szabály biztosítékot nyújt s nélküle nem fogod elkerülni a tökéletlenségeket és károkat, melyeket a teremtmények a léleknek okoznak.

A második szabály

A világra vonatkozó második szabály az ideiglenes javakkal foglalkozik. Ezek tekintetében, hogy amúgy igazában megszabaduljon a lélek az őt ezen oldalról fenyegető veszedelmektől, meg kell fékeznie a reájuk irányuló túlzott vágyakat s undorodnia kell mindennemű birtoklástól. Semmi gondod ne legyen ilyesmire; sem ételre, sem ruhára, sem egyéb teremtett dologra, sem a holnapi napra, hanem irányítsd ezt a gondot a magasabbra, tudniillik arra, hogy keresd Isten országát. A többit, amint azt az Ő isteni Felsége megígérte, ráadásul kapod meg. Mert nem feledkezhetik meg rólad az, aki az állatoknak is gondját viseli. Ezáltal csendet és békét teremtesz érzéki részedben.

Harmadik szabály

A harmadik szabály nagyon fontos, mert ez képesít arra, hogy magában a zárdában megőrizd magadat minden kártól, mely a szerzetesekhez való viszonyodban érhetne. Sokan voltak már ugyanis, akik, mivel nem tartották magukat e szabályhoz, nemcsak lelkük békéjét és nyugalmát vesztették el, hanem rendesen sok bajba jutottak és bűnöket követtek el. Ez a szabály tehát úgy szól, hogy a legnagyobb gondossággal őrizkedjél még csak gondolatilag is foglalkozni bármivel, ami a testületben történik, s még inkább attól, hogy szóvá tedd. Legyen az, vagy lett légyen akár valamely szerzetesnek magánügye: vonatkozzék akár az ő természetére, akár viselkedésére vagy egyéb ügyeire. Akármennyire súlyos természetű legyen is a dolog, ne avatkozzál bele sem búzgóság ürügye alatt, sem azért, hogy segíts a bajon, hanem bízd arra, akinek joga és kötelessége azt a maga idején elintézni. Sohase botránkozzál meg és ne is csodálkozzál semmin, amit látsz vagy hallasz, s igyekezzél lelkedet ezekre vonatkozólag teljes tudatlanságban tartani.

Mert ha elkezdesz körültekinteni, még ha csupa angyal között élnél, akkor is sok dolog fog neked visszatetszeni, azért mert nem látsz a mélyükre. Végy példát Lót feleségéről, aki, mivel izgult a szodomaiak veszte miatt s hátrafordult, hogy lássa, mi történik velük, magára vonta Isten büntetését és sóoszloppá változott. Értsd meg ebből, hogy bár ördögök közepette élnél is, azt akarja Isten, ne fordítsd értelmed figyelmét az ő dolgaikra, hanem hagyd őket. Élj közöttük olymódon, hogy egyedüli gondod legyen tisztán és tökéletesen megőrizni lelkedet Isten számára. Ne zavarjon ebben sem az erre, sem az arra irányuló gondolat. Azt meg szintén fogadd el kétségbevonhatatlan igazságnak, hogy akad valami, amin meg lehet ütközni, mert mindig ott vannak az ördögök és igyekeznek elbuktatni a szenteket. Isten pedig megengedi ezt, hogy alkalmat adjon a szerzeteseknek erénygyakorlatra és próbára tegye őket. Ha tehát nem vigyázol magadra s nem élsz úgy, a mondottak szerint, mintha nem volnál zárdában, bármennyire erőlködjél is, sohasem lesz belőled igazi szerzetes és nem is fogsz eljutni a szent nincstelenség és összeszedettség színvonalára; sőt nem is fogsz megmenekülni a téged fenyegető károktól. Mert ha nem teszel így, ha még akkora benned a jó szándék és a buzgalom, az ördög akár így, akár úgy, de valami módon mégis csak gáncsot vet neked. Sőt már erősen az ő befolyása alá kerültél, ha engeded, hogy a lelked ráadja magát az ilyen elszórakozásra. Emlékezzél meg arról, hogy mit mond Szent Jakab apostol: ”Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, nem fékezvén nyelvét, hanem megcsalva önszívét, annak hiábavaló a vallásossága.” (Jak. 1,26). ezt pedig éppúgy kell érteni a belső nyelvre, mint a külsőre.