143. Annyira uralkodik mind a lelki emberekben, mind a többiekben az önakarathoz való ragaszkodás és a saját tetteikben való gyönyörködés, hogy alig akad egy olyan, aki tisztára csak Istenért dolgoznék anélkül, hogy bármiképpen nézne saját érdekére, a vigasztalásra, az örömre vagy bármi másra.
144. Vannak lelkek, akik Istent Jegyesüknek és szerelmesüknek nevezik, pedig nem igazán vannak Ővele úgy, mert nem adják neki egészen oda a szívüket.
145. Hogy az ember egész boldogságát Istenben találja, ahhoz szükséges, hogy a lelkülete hajlandó legyen egyedül Ővele beérni.Mert még ha az égben is volna már a lélek, akkor sem lenne megelégedve, hacsak nem irányítaná egész akaratát Isten szeretésére. Így járunk Istennel szemben mi is, ha a szívünkben megtűrünk valami más tárgyra irányuló vonzalmat.
No comments:
Post a Comment