Az andurjári kézirat tanácsai és elvei - Előszó

IV. -A) kézirat

TANÁCSOK ÉS A LELKI ÉLETRE VONATKOZÓ ELVEK

ELŐSZÓ

Ó én Istenem, ó én boldogságom, Te irántad való szeretetből akart az én lelkem ezekkel a Te világosságodból és szeretetedből fakadó mondásokkal is foglalkozni. Mert bizony, sajnos, én csak a nyelvemen hordom őket, míg az erényeik és cselekedeteik nincsenek meg nálam, pedig hát, Uram, ezek azok, amelyeket Te többre becsülsz, mint ha valaki csupán tudja őket és beszél róluk. De talán, ha leírom őket, más egyénekre jó hatással lesznek, úgyhogy majd előrehaladnak a Te szolgálatodban és szeretetedben, melyekben én olyan hiányos vagyok. Hadd legyen meg tehát az én lelkemnek az az öröme, hogy másokban hozza létre azt, ami őbenne nincs meg.

Szereted Te, Uram, az okosságot; szereted a világosságot; szereted a szeretetet, jobban, mint a léleknek valamennyi egyéb cselekvését.

Azért tehát ezek a mondások okosítani fogják a haladót, világítani fognak neki az úton és éleszteni fogják haladtában a szeretetét.

Maradjon tehát távol a világnak minden szónoklata; távol legyen tőlem minden szószaporítás és az emberi okosságnak száraz, gyönge és csalárd ékesszólása, mely Neked mindig visszatetszik. Mondjunk a szeretettel és gyöngédséggel telített szívnek Neked tetsző szavakat.

Távolítsuk el sok lélek elől azokat az akadályokat és csapdákat, melyekbe egyébként tudatlanságból beleesik s ennek következtében csalódik, mikor azt gondolja, hogy helyesen lép nyomába a Te édes Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, s tévesen hiszi, hogy Őhozzá hasonlítja életét, természetét és erényeit, abban a teljes lemondásban és lelki szegénységben, amelyet Ő gyakorolt. Add meg neki ezt Te, Irgalom Atyja, mert nélküled, Uram, semmit sem tehetünk.