(189. Minden rendetlen vágy ötféle kárt okoz a lélekben, eltekintve attól, hogy megfosztja az Isten szellemétől. Először fárasztja, másodszor kínozza, harmadszor elsötétíti, negyedszer beszennyezi és ötödször elgyöngíti.)
Gyöngítik
201. A vágyak olyanok, mint a hajtások, melyek a fa tövéből sarjadzanak és szívják erejét, úgyhogy nem képes annyi gyümölcsöt teremni.
202. Nincs az a súlyos betegség, mely annyira képtelenné tenné a beteget a járásra s úgy eltöltené undorral minden étel iránt, mint amilyen nehézkessé és kedvetlenné teszi a teremtményekre irányuló vágy a lelket az erénygyakorlatra.
203. Sok léleknek azért nincs kedve az erények gyakorlatához, mert nem tiszta és nem Istenre irányuló vágyaik vannak.
204. Miként a viperának kicsinyei, mikor megnőnek anyjuk hasában, megeszik és megölik anyjukat, ők pedig anyjuk élete árán életben maradnak: hasonlóképpen a le nem fékezett vágyak annyira elgyöngítik a lelket, hogy Isten szempontjából megölik azt, s kívülük benne nem marad más élve azért, mert nem előzte s nem ölte meg őket.
205. Amint szükséges a földet felszántani, hogy termést hozzon, mert enélkül csupán gazt terem: hasonlóképpen szükséges a vágyaknak megfékezése, hogy a lélekben tisztaság uralkodjék.
206. Amint egy foknyi hő hiánya elég ahhoz, hogy a fa nem lévén eléggé felmelegítve, ne fogjon tüzet, akként egyetlenegy megmaradt tökéletlenség elegendő ahhoz, hogy a lélek ne legyen képes Istenhez hasonulni.
207. Egyenlőképpen akadályozza a madarat a felrepülésben, ha akár erős sodronnyal, akár a legfinomabb és legvékonyabb fonállal van megkötve, mert amíg csak el nem szakítja ezeket a kötelékeit, addig rab, és nem tud elrepülni. Hasonlóképpen a lélek is, bármilyen csekély vonzalom kösse is az emberi dolgokhoz, addig, amíg az ilyen kötelék fennáll, nem haladhat Isten felé.
208.A léleknek vágya és ragaszkodása olyan szerepet játszik, mint amilyen a remora-é a hajóval szemben, mert bár ez utóbbi igen kicsiny hal, ha egyszer hozzátapad a hajóhoz, oly erősen tartja, hogy az nem képes tovább menni.
209. Ó, ha tudnák a lelki emberek, hogy milyen kincseket és mekkora lelki bőséget veszítenek el azáltal, ha nem szakítják el vágyaikat a gyerekességektől! Mennyire megtalálnák ebben, a manna által jelképezett, egyszerű szellemi táplálékban valamennyi dolognak ízét, ha ők nem akarnának semmi egyebet megízlelni.
210. Nem azért nem találtak meg Izrael fiai a mannában minden ízt és erősítést, mintha az nem lett volna meg benne, hanem azért, mert másra áhítoztak.
211. Egyetlenegy szikra is növeli a tüzet és egyetlenegy tökéletlenség is más tökéletlenségeket von maga után. Azért is sohasem fogunk olyan lelket látni, amelyik ha nem küzdi le egyik vágyát, ne bírna sok más ilyennel, mert ezek abból a hanyagságból nőnek ki, amelyet az elsővel szemben tanúsít.
212. A szántszándékos és teljes odafigyeléssel megtartott vágyak, akármilyen kicsinyek legyenek is, ha állandók és szokásosak, legfőbb akadályai a tökéletességben való haladásban.
213. Bármilyen tökéletlenség, melyhez a lélek ragaszkodik s amely neki szokása, nagyobb akadálya az erényekben való növekedésnek, mintha naponkint sok más, ennél nagyobb tökéletlenségbe esnék, föltéve, hogy ezek nem származnak valami rendes szokásból és rossz tulajdonságból.
214. Hogyan tudsz olyan késlekedve haladni Isten felé, mikor látod, hogy a szíved állandóan Ővele foglalkozhatnék?!
215. Jogosan haragszik meg Isten egyik-másik lélekre, mert miután hatalmas kezével kiragadta őket a világból és a súlyos bűnökre szolgáló alkalmak közül, annyira hanyagok és gondatlanok bizonyos tökéletlenségek kiirtásában. Nem csoda, ha engedi őket, hadd essenek mindig rosszabb és rosszabb vágyakba.
No comments:
Post a Comment