Más tanácsok és elvek (295-300)

8. A lelki erősség. - A türelem[2]

295. Ne mérjük a szenvedéseket önmagunkhoz, hanem magunkat a szenvedésekhez.

296. Ha a lelkek tudnák, hogy a szenvedés és az önmegtagadás mennyire hozzásegíti az embert a legmagasabb lelki kincsekhez, sohasem keresnének semmiben vigasztalást.

297. Ha a lélek több türelemmel tud szenvedni és jobban tudja nélkülözni az örömöket, ez annak jele, hogy jobban előrehaladt az erényben.

298. A szenvedés útja biztosabb, sőt hasznosabb, mint az élvezeté és a cselekvésé. Először azért, mert a szenvedésben a lelket Isten erősíti, míg az élvezetben és cselekvésben a lélek saját gyarlóságait és tökéletlenségét gyakorolja. Másodszor azért, mert a szenvedésben erényeket szerez és gyakorol a lélek; továbbá megtisztul, okosabb és óvatosabb lesz.

299. Az a lélek, amely nem szenved kísértést és szenvedést s nem állta meg a helyét a kísértésekben és szenvedésekben, az nem tudja érzéki részét eljuttatni a bölcsesség fokozatához, mert amint a Prédikátor könyve mondja: “Aki nem szenved kísértést, mit tud az?”

300. A legvigasztalanabb szenvedés magával hozza és szállítja a legtisztább megértést.