1.Nem követni el bűnt, semmiért a világon, még tudatosan bocsánatosat sem, sem pedig jelentékeny tökéletlenséget.
2.Igyekezni mindig Istennek akár valódi, akár elképzelt, akár egyesítő jelenlétében maradni.
3.Nem tenni jelentékenyebb cselekedetet és nem mondani jelentékenyebb szót, amelyet nem tenne Krisztus, ha az én helyzetemben, koromban és egészségi állapotomban volna.
4.Igyekezzék mindenben Isten nagyobb tiszteletét és dicsőségét előmozdítani.
5.Semmiféle elfoglaltsága miatt se hagyja el a belső imát, mert az a léleknek támasza.
6.Elfoglaltságai miatt ne mulassza el a lelkiismereti vizsgálatot s minden hiba fejében végezzen valami penitenciát.
7.Érezzen mély bánatot minden elvesztegetett idő vagy olyan miatt, melyet elmúlni engedett anélkül, hogy szerette volna benne Istent.
8.Mind a nagy, nind a kicsiny dolgokban tekintse egyedüli célnak Istent, mert különben nem fog növekedni erények és érdemek tekintetében.
9.Sohase mulassza el az imát, s ha lelki szárazságot érezne vagy nehézségei volnának, tartson ki benne csak azért is. Az Úristen ugyanis sokszor azt akarja látni, hogy mennyit ér a maga lelke; már pedig azt nem lehet megállapítani akkor, amikor minden könnyen megy és a lélek örömökben úszik.
____________________________
[1] Az első azon tudat, hogy Isten mindenütt jelen van. A második Istenről valami érzéki képet fogalmaz meg, pl. mint amikor Ábrahámmal emberalakban beszélt. A harnadik az, amikor a tudathoz Istennel a szeretetben való egyesülés járul.
No comments:
Post a Comment